| Paprikaültetvényem (20) |
 |
| Írta: gyalogos | |||
| 2011. május 01. vasárnap, 07:45 | |||
|
 A beporzóecset fürgén dolgozik: alig jelenik meg egy-egy kinyíló virág, máris ott terem és belekotor a növény szaporító szervébe. Persze, lágy simogatással.
Ugyanez a lágy simogatás jellemzi az ablakra vetődő délutáni napsugarakat. Megfigyeltem: lehajtott fővel fogadják ugyan a nyugati ablak fényözönét, de mikor tünedezőben a nap, bizony, kihúzzák magukat s lassan ágaskodni kezdenek a fogyatkozó fény után.
De hát ezzel gondolom, nem mondtam semmi újat. Csak már jól ismert, bevett törvényeket ismételgetek, bizonygatok a természeti megfigyelésre alapozva.
Tény, hogy nem egy, hanem legalább féltucat paprika csökevény indult már el a növekvés és a kiteljesedés útján. A legnagyobb már is legalább 1 cm hosszú. Szép, büszke példánynak ígérkezik. Ilonka reggelente és délutánonként, alapos megfigyelés után forgatja-igazítja őket a fényhez. Mindenkinek szükséglete szerint...
Akkor ez már a kommunizmus, hát nem? Legalább is a paprikaültetvényen.
|
