Kercsó Attila:

SELEJTEZÉS

Gyűjtöttem eddig: követ, bogarat,
Bélyeget, cimkét, napfogyatkozást.
A számtalanból melyik a kacat?
Sorra kerülhet a válogatás.

Ha rabbá tettek rideg tárgyaim,
A szabadulás kegyetlen, nehéz.
Selejtté válhat mi dédelgetett?
A tudat moccan, de nem fog a kéz.

Értelem rostál, csak lényeg marad,
- hordalékától búcsúzó folyó -
Eltünedeznek a kis csónakok,
Kíséret nélkül úszik a hajó.

Lim-lommá válik féltett gyűjtemény,
Gyönggyé nemesül, ami megmarad.
Ecsetvonásba kényszerül a táj,
Egészet játszik, ami csak darab.

1991. IV. 11.

Kercsó Attila (sz. 1939 - mh. 2008) töprengő strófái járványosak, könnyen megfertőzik az embert, s utána nehéz a kilábalás. De meg kell próbálni, s itt is ő az, aki mutatja az utat...

Cseke Gábor:
 

SZABADULÁS

könyvtárba zártam magam észrevétlen
megrakott polcok strázsálják az álmom
könyvek gerince világít a sötétben
amit keresek már-már alig találom

fejemre nőttek mint pimasz cselédek
a házirendben régóta nincs szavam
olyan ez mint a börtönélet
szabad vagy de az ajtó zárva van

gyomlálni kéne a férgesét kidobni
kemény szívvel rezzenéstelen arccal
mintha csak fahasábok lennének
beérni a sovány vigasszal

hogy nem lehet tiéd a világ minden könyve
nem építhetsz belőlük palotát
se piramist polcaid közt úgy nézzél körbe
mintha nem is várnának odaát