| Paprikaültetvényem (19) |
 |
| Írta: gyalogos | |||
| 2011. április 28. csütörtök, 15:48 | |||
|
 Sokáig nem találtam a szavakat arra az egyszerű dologra, ami megkoronázza a paprikaültetvény létesítésétől eltelt közel három hónap minden reményét, mozzanatát: egyik paprikavirágom szirmai elhulltak, s az elveszített fehér "szoknyácska" alól most kiviláglik az apró, még alig csak csökevény, de már felismerhető paprikácska.
A folyamatlánc tehát majdnem-majdnem bezárult. Ami ezután jön még, az már részletkérdés.
A paprikatöveken egyre több lesz a feslő virág, mind több a kis lámpáskákra emlékeztető, duzzatag bimbó. Van hát bámulni valója a madaramnak.
A paprikaültetvényre megérkezett a lehető legfinomabb, legvékonyabb nyúlszőr ecset, ami csak létezett a közeli tan- és írószerboltban. Ilonka ezzel végzi el az üvegablakon kívül rekesztett kósza rovarok feladatát: egyik virágról a másikra átviszi a virágport, termővé téve öt szál paprikánk igyekezetét.
Közben az aljlevelek elsárgulnak, majd lehullnak, a fejlődés a növények felső régióiban folyamatos: a paprikák csúcsrészén osztódással szaporodó elágazások, újabb levéltövek és virágkezdemények jelennek meg. Gyanakodva nézem, hogy vajon most akkor - bár tudom, hogy nem - talán az égig nőnek?!
|
