Versek 1. |
2011. április 16. szombat, 07:01 |
Nejemnek
Haragban s nászban élünk Aranyló kincsem mégis Rád hagyom Szivárvány tündököl Álmodó arcodon NYakék-mosolyod számomra Irgalom
Igy tudlak szeretni Semmi másként Tolvaj imádattal Vágy nélküli vággyal Árva csalódott számban Néma csodával
VERS a Darwin-féle fejlődéstörténet nem-tudásából fakadó félreértések esetleges következményeiről
a bús-képű lovagok nekieredtek szürke pipafüstöt eregettek nem néztek hátra már csak nevettek a hétfejű sárkányra már jobban érdekelte őket a brontoszauruszok várható kihalásának kedves bája s egy-egy brontoszauruszné izgató rengő hája s mondm ahogy csak eredtek eredtek elkeseredtek s valljuk be volt is rá némi ok: a hétfejű még volt de hol voltak már akkor a brontoszauruszok?
Ajánlom ezt a verset mindazoknak, aki fajokról, népekről, ember-ember különbségek- ről, időpontokról, és más egyéb baromságokról olyan elismerésre méltó hősiességgel tudnak akadémiai szinten vitázni.
„MISKOLC”
csóró álmok vigéce volta egykoron s tán maradtam is: olcsó bóvlik rikkancsa s árusa pedig mi lyukas garast sem ér az nem ér semmit sem akkor sem most sem soha
REGGEL
úgy volna, lenne szép: minden reggelt megélni de most mást nem lehet remélni: csak remélni esetleg: remélni
ÉN
én aki lepusztult ócska gyárnak néztem mindig a költészetet kinek ölre kellett mindig menni magával egy-egy valamire való rímért én már feladnám elveim meghajtanám fejem magam előtt mielőtt észrevenné valaki hogy mindenekért megérdemelnék már valamit nem sokat egy üveg sört
|