Nejemnek

Haragban s nászban élünk

Aranyló kincsem mégis

Rád hagyom

Szivárvány tündököl

Álmodó arcodon

NYakék-mosolyod számomra

Irgalom

Igy tudlak szeretni

Semmi másként

Tolvaj imádattal

Vágy nélküli vággyal

Árva csalódott számban

Néma csodával

VERS

a Darwin-féle fejlődéstörténet nem-tudásából

fakadó félreértések esetleges következményeiről

a bús-képű lovagok nekieredtek

szürke pipafüstöt eregettek

nem néztek hátra

már csak nevettek

a hétfejű sárkányra

már jobban érdekelte őket

a brontoszauruszok

várható kihalásának

kedves bája

s egy-egy brontoszauruszné

izgató

rengő hája

s mondm

ahogy csak eredtek

eredtek elkeseredtek

s valljuk be

volt is rá némi ok:

a hétfejű még volt

de hol voltak már akkor

a brontoszauruszok?

                                 Ajánlom ezt a verset mindazoknak,

          aki fajokról, népekről, ember-ember különbségek-

          ről, időpontokról, és más egyéb baromságokról

          olyan elismerésre méltó hősiességgel tudnak

          akadémiai szinten vitázni.

„MISKOLC”

csóró álmok vigéce volta egykoron

s tán maradtam is:

olcsó bóvlik rikkancsa s árusa

pedig mi lyukas garast sem ér

az nem ér semmit

sem akkor

sem most

sem soha

REGGEL

úgy volna, lenne szép:

          minden reggelt megélni

de most mást nem lehet remélni:

           csak remélni

esetleg:

            remélni

ÉN

én

aki

lepusztult ócska gyárnak néztem mindig a költészetet

kinek ölre kellett mindig menni magával

egy-egy valamire való rímért

én

már feladnám elveim

meghajtanám fejem magam előtt

mielőtt

észrevenné valaki

hogy mindenekért

megérdemelnék már valamit

nem sokat

egy üveg sört