Anyámmal többször voltam moziban. Nem volt sok iskolája neki, de tudott sírni, meg nevetni a filmeken. Persze a valóságon is tudott, de az más! Azon inkább csak sírdogált. Egyszer a Magyar Világhíradóban Amerikáról mutattak egy filmet. Anyám szeme kikerekedett (láttam). „Hát ott is emberek laknak?” – kérdezte. Hiába kérdeztem meg tőle később is, hogy mire, mikre gondolt, amikor Amerikáról hallott vagy álmodott. Még jobban elcsodálkozott, amikor négerek voltak a képen. „Azok is emberek? Vagy csak a moziban mutatják annak magukat?” „Emberek, anyám – mondtam neki –, ugyanolyan emberek, mint mi. „Mint Vejsz bácsi, a boltos?” (Tudom, hogy Weiss bácsit akart mondani, végeredményben azt is mondott, de nem ez a lényeges!)

    Anyám azóta meghalt. Weiss bácsi még előtte. Biztos azok a négerek is más világban dobolnak már, mert régen vetítették azt a filmhíradót