| Paprikaültetvényem (15) |
 |
| Írta: gyalogos | |||
| 2011. április 13. szerda, 18:58 | |||
|
 Elhervadt az egyik "csoda", kinyílt a másik. Gigantikus amarillisz-virágokat próbálok befogni a fényképezőgép keresőjébe. Remélem, a paprikáim nem húzzák föl az orrukat, hogy nem velük kezdtem a mai krónikát. Egyszerűen meg kell bújniuk a pompázó Nagy Testvér hóna alatt.
De azért már a palánták is szemrevalóan nyurgák. Mint a hosszúra nyúlott kamaszok. Húsvétra - jósolja Ilonka - biztosan kinyílnak. Kis, csillag alakú fehér virágokról beszél. Azt hiszem, ő már látja a termést is, de nem amolyan vágyálom-szerűen, ahogyan én, hanem reálisan. A növények szárain.
Azt is sejti, miért fejlettebbek a közösen, a nagyobb cserépben együtt maradt paprikák. Mert a "különváltak" az átültetéssel elveszítettek a fejlődésből két-három napot. Logikus, nem?
Kinyílt egy másik gloxínia is. Meg nekiveselkedett ez a leírhatatlanul mélykék pármai ibolya.
Kint áprilisi eső zuhog. Ázik a föld. A kinti "csodák" még késlekednek. A Hargita tövénél alig-alig rügyeznek a fák és a bokrok...
|
