A halottakat eltemették. Balogh impozáns kriptát készíttetett nejének, amire a városlakók többsége így sóhajtott fel:

- Mégis csak jó ember ez a volt párttitkár!

Klárával először Jancsi, másodszor a felesége temetésén találkozott. Kellemes benyomást keltettek egymásban, úgyhogy a két napra következőre, Andrea temetésére már Balogh kocsija várta Klárát. (Az elütött őzbak okozta deformálódásokat akkorra természetesen rendbe hozták.) Együtt látogatták Gergőt az ideggyógyintézetben, ahol a fiút az öngyilkosságáig kezelték. Amikor ő is bekerült a kriptába, közösen tették a virágot a márványlapra. A gyászév letelte után Balogh D. Géza megkérte Kalmár Klára kezét. (A Vadnainé a két hónap alatt lebonyolított válóper után került ki a nevéből. A nő azt sem bánta, hogy gyermeküket a volt férjnek ítélte a bíróság.) A házasságkötésre csak az után kerülhetett sor, hogy tisztázódott Klára státusza. Már Jancsi temetésekor kiderült, hogy az osztály tagjai nem rokonszenveznek vele, hiszen mindegyikük tüntetőleg távolabbra húzódott tőle, azonképpen a szülők is. Amikor az igazgató ezt érzékelte, feltűnés nélkül ő is arrébb csüszkölődött, s követték példáját a tanárok is. Nyár végén az igazgató behívatta Klárát, és közölte vele, hogy nem maradhat ebben az iskolában, hiszen osztálya, a szeptemberi negyedikesek ahhoz a feltételhez kötötték itt maradásukat, ha az osztályfőnök távozik, és ő nem akarja, hogy Laczkó Róbert, Bereczki Csilla, Harangi Judit és Harangi Barna után elmenjen a többi tanuló is. Balogh szerzett Klárának állást egy, a városhoz közeli tanintézetben. Elhárult hát minden akadály, összekelhettek. A szertaráson megjelentek a város és a rendőrség fontosabb vezetői is, de az ebédet szűkebb körben rendezték. Csak négy illusztris vendéget, és Rudiékat hívták meg, akik undorodva bár, de elmentek, a kislányukat, Helgácskát egy dadusra bízták addig. (Balogh egyébként úgy mutatta be a bérgyilkost, mint régi jó cimboráját s egy ideig munkatársát.) Klára jó feleség volt. Mindent megcsinált, amit Balogh kért tőle, még azt is, amit a az első férjének undorodva visszautasított. Született két fiuk. Az egyiket (az idősebbet) Gergőnek, a másikat Jancsinak keresztelték. A múltnak az előzőleg bemutatott szakaszáról soha nem beszélgettek. (Egyszer Balogh szóba hozta ugyan, de Klára egy tréfával elütötte a dolgot.)

Tamasit sokáig bántotta Angéla halála, de mivel gyakran elment Robihoz, a szemrevaló özvegyasszony, Irma és közötte egyre mélyebb barátság alakult ki, amely szerelemmé lombosodott. Már tervezték a közös életüket, amikor a nő egy szerdán kórházba került, ahol gyógyíthatatlan betegséget, gyomorrákot mutattak ki nála. Ez két hónap alatt elvitte. Az alezredes a temetésre még elment, de utána bezárkózott a házába, évekig nem látogatott meg senkit, s nem fogadta a hozzá kéredzkedőket. Akkor oldódott fel, amikor Robi és Jutka (a függöny mögül látta, hogy ők azok) hosszú ideig kopogtattak az ajtaján (mert tudták, hogy bent van), és mikor végre kijött, meglátta, hogy egy babakocsiból a kis Laczkó nevet rá. Mind a mai napig unokájaként szereti Bandikát (Andort).

Csilla is férjhez ment, de nem Barnához.


EPILÓGUS

Adam Bahdaj A fekete esernyő című regényének a vonatablakból kihajított példányát Sohajda Jenő pályamunkás találta meg a töltés mellett. Lehajolt érte s felvette. Nagyon tetszett neki a színes fedőlap, és bosszúsan dörmögött, hogy nincs meg a hátsó borítója. Nehezen kisilabizálta a címét, aztán a lapokat pörgetve megnézte a képeket. Volt, amelyiket többször is. Azt, amelyiken Krigli bácsi két üres és egy teli korsó sör mellett magyaráz Hipciának és Kubusnak. A narancssárga mellény alá dugta a könyvet, és a műszak lejárta után hazavitte. Arra gondolva tette fel polcra, a három régi, szakadt, zsírfoltos Kincses Kalendárium mellé, hogy jó lesz majd a gyerekeknek.

Sohajda Jenőnek soha nem lett gyereke.