Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 65-66-67.. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 65-66-67.. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. április 11. hétfő, 06:34

 

- Miért ilyen ideges, alezredes úr? – kérdezte mosolyogva Elza. – Csak nem lamúr van a dologban?
Tamasi futó mosollyal nyugtázta a lány emberismeretét, de mutatóujját figyelmeztetően a szája elé emelte, amit lány huncut vállemeléssel ismételt meg. Újra felhívta Ebergényit, aki azt válaszolta, hogy a legnagyobb igyekezet ellenére is csak minimum huszonöt perc múlva lesz mikrobusz, de akkor ő fog vezetni. Az alezredes ült már a százados kocsijában, tudta, mit jelent. Gábor viszont Tamasit hívta fel, közölte, hogy a kocsija lerobbant, éppen most próbál másikat szerezni. Az alezredes még feszültebb lett. Harmadszor is tárcsázta a hétvégi ház számát, de Angéla most se vette fel. Töltött magának egy vodkát, aztán, elnézést kérve, adott a fiatal társaságnak is.
- Ha éhesek vagytok, kint a hűtőben találtok kaját.
Gergő három vonatbeli ismerőse rögtön kiment a konyhába.
- Mi van anyuval, Bandi bácsi?
Az alezredes Gergő szemébe nézett.
- Nem tudom, fiam, és el sem… A munkatársam azért hívott fel, mert apád és egy ismeretlen… inkább egy gyanús autó az üdülőtök felé tart. Talán már ott is vannak.
- És ez rossz?
- Valószínűleg a legrosszabb. A te Andreád alaposan megkeverte a szart!
- Arra gondol, alezredes úr, hogy…
- Arra, Robikám. És te?
- Hogy az osztályfőnöknek van-e valami köze a Gergő-ügyhöz, vagy az egy másik vonal?
- Ebergényi százados megkereste őt, közvetlen az után, hogy megérkeztetek. Neki azt erősgette, hogy semmit nem tud sem a mérnök, sem Jancsi haláláról, de azt hiszem, hazudik. Holnap én fogom kikérdezni. Holnap? Csak ezen a mai napon lennénk már túl!
Felpattant, a telefonhoz lépett, felemelte a kagylót, de a kopogtatásra letette, s a bejárati ajtóhoz sietett. Gábor érkezett meg. Tamasi sürgetően intett a fiúknak és berohant a konyhába.
- Gergő, Robi és én indulunk. Ti várjátok meg Eber… a mikrobuszt vagy mi a francot, és gyertek utánunk. A sofőr ismeri a járást. Hello!
A fiúk már a hátsó ülésen voltak. Tamasi beszállt, kezet fogott Gáborral, és indultak. A kölcsönkért Opel Recorddal hamar elhagyták a várost, ám néhány kilométerrel utána meg kellett állniuk. Gábor kiszállt, megkérdezte az előttük veszteglő autó vezetőjét. Azt a választ kapta, hogy egy karambol miatt kell várakozniuk. Amikor behajolt a kocsiba és közölte ezt Tamasival, az alezredes arcizmai megrándultak, kiugrott az Opelből, és elfutott a helyszínelő rendőrökhöz. A főnökük megismerte, megengedte, hogy a roncsokhoz közelebb menjen. Éppen akkor emelték ki az egyik, félig megégett holttestet. Látta mellette a másikat is. Ökölbe szorult a keze, csikorogtak a fogai, nehezen tudta visszatartani a könnyeit. Mondott néhány szót az egyenruhásoknak, azok bólintottak. Visszament az Opelhez, beült. Gáborra nézett.
- Karcsi és Ádám a két halott.
- Micsoda? Viccel?
- Úgy nézek ki? Menjünk! Elengednek minket.
Gábor megvillogtatta a hátsó lámpákat, mire a mögöttük levő kocsi tolatott annyit, hogy ki tudtak hajtani, aztán elmentek az előttük lévők mellett. Gábor egy pillanatra megállt munkatársaik autójának roncsa, és a két betakart holttest mellett, valamit sziszegett fogai között, aztán gázt adott. Rövidesen letértek a kövezett útra. Tamasi hátra nézett Gergőre. A fiú szeméből iszonyú félelem sugárzott. Gábor megbökte az alezredes oldalát, s odasúgta:
- Nézze, főnök!
Egy másodperc múlva kikapcsolta a világítást, majd néhány száz méter után leállította a kocsit is.
- Ti maradjatok a kocsiban, amíg nem szólok! – parancsolt a két fiúra Tamasi.
Kiszálltak. Kétszáz métert gyalog tettek meg. Az első százötvenet félve, lassan, az utolsó ötvenet futva, rohanva. Gábor lemaradt. Amikor odaért, azt látta, hogy a főnöke könnyes szemmel simogatja egy halott nő véres homlokát, arcát, haját. Egy perccel később Gergő is itt volt.
- Anya! – sikoltott fel. 
A másik holttestre nézett.
- Andrea!
Elájult. Robi és Gábor felemelték, elvitték a holttestektől távolabbra, a hátát egy fa törzséhez támasztották. Gábornak eszébe jutott, hogy Bánki Béla, akitől az Opelt kölcsönkérte, viccesen megemlített egy, a csomagtartóban lapuló nemes italt. Elszaladt a kocsihoz, s hozta a skót whiskys üveget. Letekerte a kupakot, Gergő szájába erőltetett néhány cseppet. A fiú kinyitotta a szemét. Tekintete fátyolos volt. Robi visszautasította az italt, Gábor az üveggel elment Tamasihoz. Az alezredes még mindig Angélát simogatta, először nem értette, hogy mit akar egykori beosztottja, de aztán megitta az ital felét. Gábor nem mondott semmit. Hátrafordult, mert motorzúgást hallott. Letette a földre az üveget, és elindult – most már látta is – a mikrobusz felé. Az megállt, utasai kiszálltak. Elza, Dani és Tomi sápadtan váltogatták tekintetüket hol a két holttestre és az alezredesre, hol a Gergő mellett guggoló Robira. Ebergényi odament Tamasihoz.
- Részvétem, Andor! Szeretted, ugye?
A megtört férfi nem hallotta szavait. A százados a másik áldozat fölé hajolt.
- Ő volt az a nő?
Az alezredes erre sem válaszolt. Ebergényi visszament a rendőrségi mikrobuszhoz, rádión jelentette az esetet, és szakértőket, hullaszállítót kért. Figyelmezette a három megszeppent fiatalt, hogy a bal oldali halottat ne nézzék meg.
- Az melyik?
- Gergő anyukája.
Elza egyiket akarta megnézni, a két fiú azonban kíváncsi volt Andreára, Gergő Andreájára. Elfordították a fejüket a szétroncsolt arcú nő mellett – Tamasi mindezt nem érzékelte –, odébb léptek a másikhoz, aki nem is olyan régen Andrea volt. Ennek döbbenete ült ki az arcukra. Lassan lépkedtek tovább. Balogh D. Gergő csak ült a fa törzsének támasztva, szeme élettelenül meredt egy pontra. A szólítgatásokra nem felelt.
- Sokkos állapotban van – állapította meg Tomi.
- El kell vinni innen a fiút! – szólt Gábor. – Nálatok van a főnök lakáskulcsa?
- A századosnál – mondta Gergő mellől felállva Elza.
Gábor elkérte Ebergényitől, szólt az alezredesnek, aki némán bólintott. A kocsival odaállt a fa mellé, betették Gergőt a hátsó ülésre.
- Hárman jöhettek!
Tomi kérdőn nézett Robira.
- Én maradok. – A fiú nem mondott többet.
Tamasi házába vitték Gergőt.
- tt hagylak benneteket – mondta Gábor –, visszamegyek. Biztosan tudjátok, hogy két kollégánk is meghalt. – A fiatalok jelezték, hogy hallottak erről. – A szobai szekrény fiókjában van nyugtató, esetleg altató, de egy valaki mindig legyen Gergő mellett. Ha lenne valami gond, hívjatok orvost. Nem féltek, ugye?
- Mitől?
- Akkor jó! Sziasztok.
- Viszontlátásra!
                                                              66.
 
Balogh D. rákapcsolt. A kövezett út két kilométer után beletorkollott az aszfaltozottba. Ott megállt, felmérte a karosszériában esett kárt. Nem fordult a város felé, hanem kerülő úton tért haza. Bekapcsolta a rádiómagnót, betette kedvenc kazettáját, és gondolkodás közben a Boney M slágereit hallgatta. Otthon körbetelefonálta vadásztársait. Az egyik éppen ma ejtett el egy őzbakot. A szemei közé lőtt.
- Nácikám, nekem sürgősen szükségem lenne arra a bakra!
- Három nap múlva vendégeim lesznek, addig el akarom…
- Tudod, hogy nem leszek hálátlan! Egyébként is: elviszem, előkészítem neked, és délután már viheted is, ha semmi nem jön közbe.
- Történt valami, Gézám?
- Egy apróság! Nem nyúltál még az állathoz, ugye?
- Nem, kemény napom volt. Reggel akarom, akartam elkezdeni. Ha nem Lojziékról lenne szó, lemondtam volna ezt a vendégeskedést is!
- Köszönöm, Nácikám, megyek!
Gyorsan átöltözött vadászruhába, elővette a fegyvert, a cső belsejét gondosan kitakarította, s a puskát berakta a hátsó ülésre. Út közben megállt egy csatorna fedőrácsánál, és beledobott egy lőszert. Ignác látta a horpadást a Volvo elején, de nem kérdezett, segített betenni a tetemet a csomagtartóba. A kocsival beállt a garázsba. Bent a lakásban levetette a vadászkabátot, kevert egy koktélt, letette az asztalra, aztán visszament a bárszekrényhez és üvegből megivott egy jókora adag kubai rumot. Leült, hátradőlt a fotelben. Pihent. Meglepődött, amikor csörögni kezdett a telefon. Várt, csak a sokadik csengésre lépett oda, s emelte füléhez a kagylót.
- Balogh! Tessék!
- Ebergényi százados. Ide tudna jönni az üdülőjükhöz?
- Miért?
- A feleségéről van szó.
- Mi van Angélával?
- Meghalt. De van egy jó hírem is, megkerült a fia.
- Élve?
- Igen, hál’ istennek.
- Mi lett Angélával?
- Idejönne?
- Természetesen! Ittam egy kicsit, de azért megyek. A fiam jól van?
- Sokkos állapotban van, elvitték Tamasi aleshez.
- Sietek!
Felhajtotta az italt, kevert még egyet, azt is megitta, felvette a vadászkabátot. Kirángatta az őzbakot a kocsiból. Elindult.
Becsengetett Tamsihoz. Egy fiú nyitott ajtót.
- Hol van az alezredes?
- Ki kérdezi?
- Balogh vagyok. Balogh D. Géza.
Nem látta, hogy a fiú arca egy pillanatig eltorzul a rémülettől.
- Az alezredes úr a tett színhelyén van.
- Itt van a fiam?
Kijött az ajtóhoz egy lány és egy másik fiú. Balogh megismételte a kérdést.
- Mit keresne itt a maga fia? Tudja, hány óra van?
- Ne szórakozzatok velem! A fiamat akarom látni!
- Nem inkább a levelet? – kérdezte a lány, mire a két fiú dühös tekintetet vetett rá.
- Milyen levélről beszél ez a lány?
Az egyik fiatalember zavarodottan mondta.
- Ne törődjön vele, részeg!
- Hát így is jó!
Balogh a kocsihoz ment, kivette a vadászpuskát, megtöltötte, felhúzta. Odafordult a három fiatalhoz, rájuk tartotta a fegyvert. Elindult a ház felé.
- Befelé!
Azok remegve követték parancsát. A szobában ott feküdt Gergő. Mozdulatlan szeme nyitva volt.
- Kisfiam!
Gergő meg se mozdult. Balogh még háromszor megpróbálta szóra bírni. A fiú nem reagált. Ekkor a fiatalokhoz fordult.
- Adjátok ide a levelet!
- Milyen…
Balogh a kérdezőre irányította puska csövét.
- Hagyd, Tomi! Az életed fontosabb!
- Okos lány vagy! Add ide azt a levelet!
Elza odaadta a papírt, amit Gergő zsebéből vettek ki.
- Jól van!
Balogh átfutotta a levelet. Szeme összeszűkült, arca elsötétült. A három fiatalra nézett. Nem szólt semmit. Kiment a szobából. Gyorsan hazahajtott, a levelet elégette, a puskát bezárta a fegyverszekrénybe. Telefonon taxit rendelt és elvitette magát az üdülőig. Út közben látta az út mellé tett autóroncsokat. A sofőr meg akart állni, de ő továbbparancsolta.
A felesége holtteste láttán őszintén megdöbbent, a másikban felismerte Katinkát, ezért színlelnie kellett a megrendülést. Gergőre gondolt.
 
                                                               67.
 
Rudolf is jobbnak látta, ha egy másik úton tér vissza otthonába. Ilyen késői órában alig volt autó az úton. Behajtott egy földútra, ment háromszáz métert, aztán gyalog felkaptatott egy domb oldalán. A sűrű erdőben, egy fa tövében körmével kikapart egy jókora mélyedést, s a zsebkendőjével gondosan letörölgetett pisztolyt elrejtette belé. Sajnálta a kedves fegyvert, de a szükség ezt a cselekedetet kívánta meg tőle. Az erdőből kiérve zsebkésével kikapargatta a körme alatti feketeséget, leszedegette ruhájáról a faleveleket. A belső zsebéből kivett fésűvel a haját is megszabadította tőlük. Beült a Moszkvicsba, és hazament. Levetkőzött, lezuhanyozott, és a felesége mellé feküdt. Az asszonyka félálomban kérdezett.
- Végeztél?
- Nem teljesen.
 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 372 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs