Avram Cyrill:
 

ZONGORA

A nőm itt zongorál mögöttem,
karácsonyra kapta ezt a gyönyörű hangszert,
hozomra vettem,
és fogalmam nincs, miből adom meg,
de ettől valahogy egyre inkább
költőnek érzem magam,
mert nem leltem még olyan poétára,
aki ne lett volna szegény vagy eladósodott.
Így van ez rendjén, nyilván ez kell ahhoz,
hogy kibújjon belőlünk egy-két keserves költemény.
Most lesz egy év, itt játszik majd mögöttem,
én meg borzongok, mert fölöttem, köröttem,
mint valami madárraj a téli égen,
úgy kering majd ezer hangja.
Asszonyi hangok,
zongorazengés harangzó poharában.
Mi kell még a túléléshez?

041229
(Andrassew Iván fordítása)

Avram Cyrill (sz. 1952) a fordító felfedezettje, akinek a versei, Andrassew szerint "legalább annyira az enyémek, mint az ő művei". És mikor egy olvasó jelezte neki, hogy talán ilyen költő nem is létezik, a válasz ez volt rá: "minden létezik, amiről én beszélek. Ezt vagy elhiszik egy írónak, vagy nem is érdemes olvasni." A Zongora című vers olvasása óta éjjelente azóta is muzsikát hallok, dúdolok, az álmaim dallamok hullámai közt szövődnek s foszlanak semmivé, tűnnek át hol önmagukba, hol önmaguk ellentétébe, s addig ostromolják tudatom révén a dobhártyám reflexeit, hogy kénytelen voltam versbe oltani.

Cseke Gábor:

FEJEMBEN CHOPIN

ott ül szunnyad a bal tekében vagy tán a jobban nem tudom
régen volt mindez olyan régen se éjjelem se hajnalom
nem volt a szomszéd zongorista ízekre szedve sulykolta be
agyamba minden idegembe milyen a chopin-i zene
hányszor ébredtem reggelente etüdök gyors futamain
félálomban békétlenkedve a megrabolt csönd romjain
és chopin szárnyalt szökellt indulók ütemére dübörgött
hallgattam sose szóltam reméltem elviszi az ördög
szomszédomat ki életét arra tette fel nagy merészen
hogy elássa magát e zene föltétlen bűvöletében
csak őt és csakis őt játszotta ujjai meg nem pihentek
csak olykor hagyta abba ha enni vagy hugyozni ment el
de nekem már akkor is chopintól zúgott a fülem s a zene hiánya
átköltöztette őt a szomszédból az én szobámba
s bár régen elhagytam már gyerekkorom szagos hodályát
s szomszédom is magával vitte chopin varázsos muzsikáját
ahol a fjordok csöndje s a tenger rianó jégben alszik
azóta sem tágít a fejemből és harsogva morajlik