| Paprikaültetvényem (14) |
 |
| Írta: gyalogos | |||
| 2011. április 09. szombat, 15:50 | |||
|
 Zord áprilisi időjárás tombol odakint. A konyha ablakon át lefényképezem a reggeli felhő torlódást: egyik percben szembeköp a szeles eső, a másikban szétkergeti az égen az utolsó foszlányokat is. És vág, seper, tombol odakint a szél.
A paprikák mit sem éreznek mindebből. A szó szoros értelmében védett növények. A legnagyobb újság, hogy az öt palántából háromnak már megjelentek az első - igaz, még bátortalan - bimbóik. Kamaszodnak tehát, hamarosan ivarérettek lesznek. Ilonka szerint egy hét alatt egészen biztosan virágba borulnak.
Hanem az amarillisz-csodának lassan leáldozott. Képes krónikám még őrzi a szépséget, de a mai felvételek már a hanyatlást, a pusztulást illusztrálják. Egy tő még dús látványt ígér, igyekszem lekapni, amikor pompázni kezd.
Az erkélyen berendezett "kiskertben" azonban más csodák is vannak: kinyílt egy gloxínia. Azok is kedves virágok a házunk táján. Akár csak a belső ablakpárkányon sorakozó pármai ibolyák.
Most szombat délután van, Ilonka most is a napsütötte teraszon tesz-vesz. Földet cserél, lazít, beszélget a virágokkal, amelyek talán válaszolnak is neki. De legalább is kommunikálnak. Ilyenkor én háttérbe vonulok, nincs szükség a csőszködésemre. Ezért is írtam most ezt a krónikát...
|
