Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 55-56. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 55-56. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. április 04. hétfő, 17:59

 

Gergő a lehúzott ablakból nézett Andrea után, még akkor is, amikor a nő már rég nem látszott, ráadásul a vonat is elkanyarodott. Megpróbálta a szemét oda irányítani, ahol Andreát képzelte. „Visz a vonat, megyek… Hova? Nem utánad! Utána. Milyen gyorsan harmadik személyre vált az ember!” Végérvényessé vált benne is a valóság, leült a menetiránnyal ellenben egy ablak melletti bőrülésre, a fejét az üveghez szorította, s nézte az elsuhanó fákat, oszlopokat. Harmadszor ült vonaton, és először egyedül. 
„Apám gazdag, van pénze arra, hogy drága kocsin vigyenek ide-oda. Mit csinálhatott, amiért Andrea annyira ellene van, hogy… lefeküdt vele, ha-ha! Kurva jó! Mikor mondta András bácsi, hogy Cherchez la femme? Talán Balassi kapcsán. Én kerestem a nőt?” Keserűen felnevetett. „Anyám lehetne, legalábbis a nővérem. Jobban illik apámhoz! Melyikőnkkel volt elégedettebb?” A lelkében elvörösödött, hogy ilyen kérdés jutott az eszébe. „Kik azok az emberek, akikről Andrea íratott velem? Azt mondta, hogy a levél után veszélyben vagyok. Miért? Mindig a miértek! Azok a kibaszott miértek! Szeretnék már egyszer nem kérdezni! Nem válaszolni, csak élni, csak gyereknek lenni!” A vonat lassult, majd megállt. Egy perc múlva hirtelen rántással újra elindult. „Miért?” Gergő felállt, kihajolt az ablakon. Élvezte, hogy a levegő az arcába csap. Szerette volna érezni a haja lobogását is, de azt Andrea levágta. „Miért?” Visszaült a helyére. „Nem azért, mert jobban tetszem így neki, hanem…” Felpattant. Járkálni kezdett az üres kupéban, ki akarta verni a fejéből a miért szót. Jött a kalauz. Andrea egész jegyet vett, így nem kért igazolványt, lekezelte a jegyet, szalutált, kiment. A fülke ajtaját behúzta maga után. Gergő vette a bátorságot, és lefeküdt az ülésre. A fejét a fülke ablak felöli oldalának támasztotta. A vonat zakatolása, rázkódása lecsukta a szemét. „Miért! A nő mindig is talány volt nekem. Mint egy másik faj, mint egy alvó ember. Giccses regényekben és szappanoperákban szokták mondani: Egész eddigi életemben téged kerestelek! Én azt sem tudtam, hogy létezel, létezik, amíg rám nem talált! Keresett? És ha igen, azért, mert, vagy azért, hogy? Istenem, meg tudom-e érteni valaha is a nőt? Legalább őt! De jó volt benne! Ő bennem volt-e?”
Arra riadt fel, hogy a vonat egy újabb elindulása után felrántották az ajtót, és három, nála néhány évvel idősebb fiú és egy lány telepedett be a fülkébe. A felülő Gergőre rá se bagóztak, kissé italosak voltak, ugratták egymást, nevettek, kiabáltak. A lány szemmel láthatóan nem tartozott egyikükhöz sem, vagy mindegyiküké volt. Gergő úgy tett, mintha nem venné észre, hogy őt mustrálja.
- Mi van, Elza, meg akarsz csalni bennünket?
- Új fasz után kívánkozol?
- Fogjátok be a mocskos pofátokat!
A fiatalemberek nevettek, Elza is velük nevetett.
- Hé, te! – kiáltott Gergőnek a lila, sárga virágos trikót viselő fiú. – Éhes vagyok. Nincs valami kajád? – és már kapta is fel a táskát. – Áá, szendvicsek! Puszillak!
Gergőhöz ugrott és szájon csókolta. Gergő elvörösödött arccal köpködött, a másik négy röhögött.
- Ne haragudj, haver, csak vicceltem! Tomi vagyok!
A másik kettő is bemutatkozott a szendvicsevés közben. A fehér alapon vérvörös LOVE feliratú pólósat Ürgének hívták. A másik ezt a nevet mondta:
- Rózsa Sándor.
A karcsú, barna lány Gergő szemébe nézett. Egy borosüveget nyújtott a fiú felé.
- Az én nevemet már hallottad. Igyál!
- Nem kérek!
- Finnyás a kicsike! Jólfésült, elkényeztetett úri fiú. És ezt kérsz-e?
Felhúzta a szoknyáját, szétvetette a lábait. Gergő látta leborotvált Vénusz-dombját, az összezárt ajkakat.
- Tetszik a pinám? Lefogadom, hogy szűz vagy még. Majd Söndör megmutatja, hogy kell csinálni. Szabadok vagyunk! Hiszünk a szerelem szabadságában! Ugye, fiúk
- Ürge, menj ki! Figyeld a kalauzt!
Az első fiú ölében ülve kiabált.
- Gyí lovam, gyí Betyár! – Közben Tomi simogatta a fenekét és a combját.
- Gyere, Tamás! – szólt a lány, amikor megérezte, hogy Rózsa Sándor végzett. Hátranézett Gergőre. – A harmadik te leszel! Figyelj!
Ürge kintről vigyorogva nézte őket, a harmadik fiú begombolkozás közben mosolygott, és befogta a sikoltozni kezdő lány száját, csak Gergő csukta be a szemét. 
- Kimegyek, megtörölközni, készülj, öcsipöcsi! Ti segítsetek neki! – szólt Elza, és kiment.
- Hagyjatok! – kiabált rájuk Gergő, amikor azok ketten ráncigálni kezdték a ruháját.
- Jön a kalauz! 
Tomi és Rózsa Sándor leültek a helyükre, bejött Ürge, s néhány másodperc múlva Elza is.
- A kalauznak egy szót se!
A jegyek lekezelése után nem kezdték újra a játékot. Más után néztek. Gergő táskája még náluk volt. Ürge belenyúlt, egyenként megszagolta, saját testéhez illesztette a ruhadarabokat, majd grimaszokkal és megjegyzésekkel kísérve szanaszét dobálta őket a padlón. A másik kettő felszedte, és sorra kieresztette a nyitott ablakon.
- Minek annyi ruha? Láttad, Elzának még bugyira sem telik!
Jót kacagtak az élcen.
- Tényleg! Nem maradt még egy gatya? Azt mondják, hideg lesz a tél! – nevetett Elza és benyúlt a táskába. – Mi ez? – Kiemelte a csomagot. Forgatta, megszagolta. – Nagyon értékes bugyi lehet! Remélem, az, mert magam pénzéből nem…
- Bontsd már ki! 
A lány Gergőre nézett, s óvatosan oldozni kezdte a selyemszalagot, aztán kiteregetni a papírt.
- Egy könyv! – Elolvasta a címét, kacagni kezdett. – Gyerekkönyvet olvas! Nézzétek!
A fiúk felé fordította a címoldalt.
- Ha esős is lesz a tél, már nem ázol meg, Elzus!
- Olvassál Elza! Tudsz?
- Tanítottak, de nem garantálom, hogy minden betűt felismerek.
A három jókedvű fiú futballmeccsek közönségét imitálva kórusban követelte.
- Olvass nekünk! Olvass nekünk! Olvass nekünk!
Elza hivalkodóan szótagolva olvasott.
- A-dam-Bah-daj-A-fe-ke-te-e-ser-nyő.
A fiúk megtapsolták.
- To-vább! To-vább!
A lány hengert képezett a puha kötésű könyvből. A szeméhez emelte.
- Milyen jól látszik minden. Felismerlek ám! Te Ürge vagy!
- Én is! Én is hagy!
- Nem! Ez nem játék, gyerekek! Hol is hagytam abba?
- Azt teccett mondani, hogy fekete esejnyő.
- Okos vagy, Sanyikám! – és megsimogatta a fiú fejét. – Holnap hozok kockacukrot is.
- Olvass már! De a végén kezdd, mert nem bírom az izgalmakat!
- Olvasd a mondatokat is fordítva!
- Majd ha megkergültem! Tudjátok, milyen meló az? – Nevetett Elza, de azért a könyv végére lapozott.
- Mi ez? Itt egy üres lapnak kéne lennie! Aha! Az üres lap oda van ragasztva a hátsó borítóhoz. – Végigsimította rajta a tenyerét. – A kettő közt is van egy papír!
- Lehet, hogy egy középkori térkép! Megjelölve rajta, hogy hol van a kincs!
- Lesz már bugyogóra valód, Elzus!
- Nem levélbomba? Mert olyan is van!
- Hát már miért volna az, amikor egy középkori térkép!
Gergő biztos volt benne, hogy tudja, mi van a két könyvlap között, utánakapott a könyvnek, de két kéz is lefogta az övét. Elza megvizsgálta a könyvet, de nem találta más külső beavatkozás nyomát, egyszerűen letépte a hátsó borítót, az így megcsonkított könyvet Tomi feje fölött kihajította az ablakon. 
- Micsoda bárdolatlanság, sőt barbárság egy könyvet kidobni – háborodott fel Rózsa Sándor.
Elza vállat vont. Körmével kiügyeskedte a két darab négyrét hajtott, mindkét oldalán kézzel teleírt lapot. Szétnyitotta, megfordította. Most a másik irányban fordított rajta, megkereste az aláírót. Gergőre pillantott.
- Ki az az Andrea?
- Nem tudom. 
 
                                                              56.
 
A bérgyilkos reggel hétkor kelt. Nem ébresztette fel a feleségét, csak megigazította rajta a takarót és egy csókot nyomott a homlokára. Kicsit félrehúzta függönyt a nappali ablakán, kikémlelt, kiment a vécére, lezuhanyozott, megreggelizett. Kitette az asztalra Andrea fényképét és nézte. Kinyílt az ajtó, a felesége lépett be pongyolában.
- Szép nő. Ki ez?
- Balogh szerint ő tartja fogva a fiát.
- Akit te…
- Ne érzelgősködjünk! A pénz, az pénz.
- Helyesen mondod, drágám.
Rudolf megint kinézett az ablakon.
- Nincs itt az az autó, amelyik tegnap követett.
- Mit csináltál, hogy figyelnek?
- Lehet, hogy Balogh ellenőriztet. Mindenesetre tegnap este te voltál a kocsival, te mutattál Baloghnak egy fényképet, te viseltél kalapot.
- Én voltam, szívem! Csináltam még mást?
- Nem. Elég, ha csak ennyit mondasz el, ha kérdezik.
- Kicsoda?
- Lehet, hogy mégse Balogh keze van a dologban. Most megyek, rengeteg helyet kell felkeresnem.
- Szegény! Meg ne ártson a sok munka! Adj egy puszit. – Felemelte a pongyolát. – A magzatunknak is!
Rudolf kivette az autóból és átadta a feleségének a kalapot. Egész nap a várost és a környéket járta. A tizenkettedik helyen a tulajdonos kérte, hadd nézze meg még egyszer a fényképet.
- Igen, ő az! Minden kétséget ki… De fekete hajat hordott.
- Itt van?
- Nem. Reggel elrohant. Vitte a gyerekét is.
- Gyerekét?
- Egy tizenöt, tizenhat év körüli fia van.
- Hová mentek?
- Nem tudom. Beültek a világoskék Ladába, aztán elhúztak.
- Nem is céloztak az úti céljukra?
- Csak annyit mondtak, hogy Bécsből jöttek, és – igaz, ezt nem mondták ki, de gyanítom – a nagyszülőkhöz mennek. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy konkrétan hova! De hát ezt magának illik tudnia, azt mondta, hogy rokon!
- Távoli. Köszönöm! – A tulaj markába nyomott kétezer forintot. Kora délután volt már, amikor hazahajtott
- Közvetlenül az után, hogy elmentél, egy Tamasi nevű rendőr keresett.
- Az, akiről beszéltem. Mit akart?
- Amire a válaszokat reggel megmondtad.
A bérgyilkos szerelmesen nézett a feleségére, aki megkérdezte:
- Honnan tud rólad, rólunk?
- Talán Balogh… Nem. Akkor ő nagyobb bajba kerülne, mint… Nagykutya volt valamikor, nem is olyan régen. Lehet, hogy hivatalból jár neki a védelem? Egyébként meg csinált annyi aljasságot, hogy a rendőrség figyeltesse a házát! Állítólag új szelek fújdogálnak.
A telefon hangos csörgésbe kezdett. Rudolf felvette. 
- Ő az – szólt a kagylót letakarva a feleségéhez. Aztán sokáig csak hallgatta a másikat, olykor bólintott.
- Értem. Tudom, hol van! Ott leszek.
Letette. Az asszony kérdő tekintetére válaszolt.
- Az a nő felhívta őt, hogy este találkozni akar vele. Huszonegy óra harminc perckor. Arra mondtam, hogy ott leszek. Ő pont fél tízre megy az üdülőjükbe, én háromnegyedre.
 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 316 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs