Ügyes kicsi mankót kaptak a paprikapalánták. Fehéret, vékonyat. Kecseset. Valamikor marokkópálcikák voltak azok a karók, mikor a gyerekek kicsik voltak, a padlóra hasalva izgultunk, kinek mozdul meg a pálcája s a pálca nyomán a kesze-kusza építménye...

Milyen jó, hogy azokból a régvolt időkből eltettük a kis fehér pálcikákat. Most olyan jól festenek a vékony, zöld palánták mellett, mint egyenruhás katonák kezében a zászlórúd.

Hanem azért mégis csak mankók azok, mert a hirtelen nőtt paprikák dereka szörnyen gyönge lett, a palánták pedig úgy fordulnak az égen vándorló nap irányába, mintha maguk is napraforgók lennének. Pedig paprikák.

Reméljük, minden jó lesz a továbbiakban is.

Hanem a feleségem virágoskertjébe új lakók érkeztek - ez ám az újság! Két napja, virágüzletekben járva-kelve felfedezett két kinyílt törpeamarylliszt, egy fehéret (2. kép) és egy vöröset (3. kép), melyek nagyjából ugyanolyanok, mint nagyra nőtt rokonaik, csak filigránabbak, kecsesebbek és - törékenyebbek. Igazából az ő példájukat követtük a paprikák esetében is - mert ezeket a langaléta virágokat aztán tényleg meg kellett ám támogatni egy-egy tartósabb karóval, mert különben mély hajlongással tisztelegtek volna előttünk. Ekkora megalázkodást pedig nem tűrhettünk.

A mai képek egyként mutatják a paprikákat s az amaryllisz-fronton történt újdonságokat: a már kinyílt virágokat és a készülődő, duzzadó bimbókat. Ja, és az erkélyablak elé került egy sárgás-vajszínű, áttetsző, diffúz drapéria, mely a napfényes nyári időkben majd óvni fogja a növényeket a gyilkos tűző melegtől. Egyelőre széthúzva tartjuk, mert a tavaszi napra ki vannak szomjazva virágaink.

11_mart_24_a11_mart_24_b11_mart_24_c11_mart_24_d11_mart_24_e11_mart_24_f11_mart_24_g