Paprikaültetvényem (10) |
Írta: gyalogos | |||
2011. március 19. szombat, 20:34 | |||
Azt reméltem, hogy Sándor, József, Benedek majd zsákban hozzák a meleget. De már Sándor is vacakolt errefelé, csak úgy eregette a felhőket, amelyekre ma rátromfolt József is. Most meg szakad az eső. Tiszta szerencse, hogy az ültetvény megszemléléséhez nem kell odakünt masíroznom, a hideg záporban.
A paprikáknak részben jó, mert továbbra is védett körülmények között élnek. Csak a napot hiányolták. Biztosan mostanában nem éppen úgy fejlődtek, ahogy szerettek volna. (Van ez így, az emberrel is: ember tervez, de nem ő végez...)
Hanem az első amaryllisz, amely eddig uralta az erkélyt, mára már elvirágzott: három pompás fejéből már csak egy maradt, a másik kettőt levagdosta feleségem könyörületes keze. (Bizony, rusnyák voltak elhervadva, összezsugorodva.)
Jön viszont a többi, látszik a délelőtti felvételen. Hegedűs Zsolt Stockholmból csodálkozott, hogy ilyenkor is képes nyílni ez a nemes virág. Bevallom, mi is csodálkoztunk, már-már beletörődtünk, hogy a karácsonyt nélküle töltjük el, mert nem akartak idejében fejlődésnek indulni. Aztán egyszer csak, újév után beindult az egész ármádia, s most egymás után lepnek majd meg különleges színezetükkel, formájukkal.
Ma megkezdtem az ősszel eltett csípőspaprikákból az utolsó előtti üveget. Pünkösdig még kitart, ami a kamrában van. Jócskán leapadt róla a fűszeres ecet, szerencsére félretettem aa korábbi üvegekben maradt felöntőlevet, s azzal pótolom az elpárolgott mennyiséget.
Bármilyen jó is az eltett paprika, már kívánom a frisset. De nem ám, amit a szupermarketben kapni, mert az alig-alig csíp, hanem azokat, amiket a tavasz és a nyár nevel. Reménykedjünk, hogy az én ültetvényemben is...
|