Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 51-52. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 51-52. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. március 18. péntek, 08:18

A barna Moszkvics vezetője a bérgyilkos volt, aki kiszállt, felemelte a motorház tetejét, kicsit beléhajolva figyelte a szerelő udvarát. Látta, hogy Tamasi kérdez, a fiatalember válaszol, aztán a szerelő beszalad a házba, s amíg bent van, az alezredes a fekete Opelt vizsgálgatja. Ő is elindult, amikor azok, s a rendőr kiszállása után úgy döntött, hogy az Opelt követi. A város másik végén álltak meg. A fiatalember bement egy kétszintes házba, amelynek egyik első emeleti ablakában hamarosan felgyulladt a lámpa. A bérgyilkos kesztyűt húzott, a kesztyűtartóból kiemelt egy pisztolyt, hangtompítót csavart a csövére, s betette a nadrágszíja alá. A zakójával takarta el. Kiszállt, ráérősen sétálgatott. Az utcán kevés ember volt már. Egy kandeláber fényénél megnézte az időt. Az első emeleten sötét lett, a fiatalember kilépett a kapun. A bérgyilkos megvárta, hogy a házigazda bemenjen a házba, akkor odalépett a szerelőhöz.

- Szeretnék magával pár szót váltani. Üljünk be a kocsiba.

- Ki maga?
- Nem rólam van szó, én csak egy beosztott vagyok. – A zakót szélesre tárta, hogy a másik láthassa a fegyvert. – Érti? A Főnök várja magát. Hajtson!
A fiatalember nem mert ellenkezni. Elhagyták a város utolsó házát. Még ötven métert haladtak, amikor a bérgyilkos szólt, hogy lassítson, balra irányította, majd néhány méter után álljt parancsolt.
- Szálljunk ki!
- Hol az a főnök? – nézet szét a fiatalember.
- Nincsen főnök, én kérdezek magától. Mit akart Tamasi?
- Magánügy. De miért válaszoljak én magának? Azt se tudom, hogy kicsoda!
- Az csak magának jó! Ha megmondanám, meg kellene ölnöm. Hiányzik az magának?
A fiatalember nem válaszolt.
- Okos fiú! Nos, mit akart Tamasi?
- A nővé… Egy nő felöl érdeklődött.
- Á, szóval a nővére! Hogy hívják?
- A nővéremet?
- A maga neve nekem nem fontos.
- Andreának.
- Van róla fényképe?
A másik a benyúlt a zakója belső zsebébe, egy tárcát, abból egy fényképet vett ki, s átnyújtotta a bérgyilkosnak.
- Szép nő. Lemásolom a képet, aztán visszaadom. – Ő is a zakó belső zsebébe tette. – És mit mondott a rendőrnek?
- Azt, hogy… hogy nem ismerem.
- Aha! Akkor ő nem tud a rokonságukról?
- Nem tudom, mit tud. Nagyon ravasz.
- Ismerem. Most szépen elmondja nekem, amit tud!
Zoli a pisztolyt nézte.
- Ne féljen! Ha nem kell, nem használom. Beszéljen!
A fiatalember mindent elmondott, a rablást, a kocsikat, mindent.
- A világoskék Lada rendszámát!
Kért egy tollat és a fénykép hátuljára felírta.
- Hol vannak most?
- Őszintén mondom, fogalmam sincs.
- Nem is sejti? – vette elő a pisztolyt Rudolf.
- Talán a város közelében, egy motelban, egy panzióban, egy ismerősnél… - -Tényleg nem tudom!
- Üljön be a kocsiba!
- Maga nem jön?
- Kicsit levegőzök. Ilyenkor, este csodálatos a levegő. Köszönöm, sokat segített.
- Miben?
A bérgyilkos felnevetett.
- Ne érdekelje az magát! Viszontlátásra!
A szerelő beült a kocsiba. A bérgyilkos behajolt az ablakon.
- Ugye, nem fog erről beszélni senkinek?
Nem várta meg a választ, egy golyót röpített a fiatalember koponyájába. Kivette a zsebéből az iratait. Öve alá dugta a pisztolyt, megigazította ruházatát, megfordult, és elindul a város felé. Beült a Moszkvicsba. Útközben látta, hogy az alezredes házának egyik ablakából fény szűrődik ki. Egy csatornafedő rácson bedobta a szerelő tárcáját.
Élettársa a kedvenc ételét tette elé.
- Én már ettem. Soká jöttél.
- Sok dolgom volt. Jól vagy?
- Nem akartam elmondani, míg biztos nem voltam benne, de ahogy elmentél, megint rúgott a kicsi.
A bérgyilkos befejezte az evést, levetette zakóját, az asszony mellé ült, és rátapasztotta tenyerét a hasára.
- Nem csodálatos ez? Egy új életet hordozol. Szeretlek.

                                                               52.

Andrea feszülten hallgatta, ahogy Balogh a negédes üdvözlés után a holléte felől érdeklődik.
- Ó, útban hozzád! Az ország másik végébe kellett tegnap utaznom, ezért nem hívtalak. Otthon minden rendben? Megérkezett a feleséged? És a gyerek? Hogy is hívják? Gergő meglett?
- Még nem, de jó úton folyik a nyomozás. Találkozhatnánk!
- De a feleséged…
- Ő elment az üdülőnkbe. Tudod, migrénje van, ilyenkor a magány gyógyítja meg.
- Az más. Akkor lehet róla szó, hogy találkozzunk, ó, mennyire vágyok rád! Nem tudom, mikor érkezek meg, majd hívlak. Szia, puszi!
Letette. Kinyitotta az ajtót, megnézte, ott van-e a tulaj, aztán átsietett a másik szárnyba. Gergő még aludt. A neszesszerből kivette a telefonszámokat tartalmazó papírt, s kisietett. Hallotta a tulajdonos kiabálását egy alkalmazottal, ettől megnyugodva bement az irodába, és felhívta Baloghnét. Amíg a kicsöngést hallgatta, a tulaj benyitott. Egy kézmozdulattal jelezte neki, hogy még nem végzett, mire a férfi visszahúzta a fejét, becsukta az ajtót. Végre felvették. Az asszony álmos hangját hallotta.
- Kóródi Angéla! Tessék!
Andrea elváltoztatta a hangját.
- Itt Ballagó Krisztina. A Baloghné nagyságos asszonnyal beszélek?
- Mit óhajt?
- A férjéről lenne szó, akinek én… akivel én…
- Szóval maga az a szőke ribanc! Van pofája… Mit akar tőlem?
- Beszélgetni a nagyságos úrról. De ne is tessék haragudni, én nem vagyok szajha, se ribanc. Félre tetszik érteni a helyzetet. Jó, lefeküdtem egyszer-kétszer a férjével, de azt szeretném, ha maguk közt rendbe jönnének a dolgok.
- És hogyan gondolja ezt megoldani?
- Elmennék magához, persze csak, ha nem zavarja.
A másik oldalon csend lett. Baloghné rászoríthatta a tenyerét a kagylóra.
- Tizenegy óra megfelelne magának?
- Asszonyom diktál!
- Akkor tizenegy órakor. Viszont…
- Még ne tessék letenni! Géza mondta, hogy elveszett a fiuk. Megvan már? Ha nem, én tudok valakit, aki…
- Tizenegy órakor!
Baloghné letette. Abban a pillanatban nyílt az ajtó. A tulajdonos bejött, s maga után bezárta az ajtót, a kulcsot zsebre tette.
- Itt vagyok, tubicám!
- Látom.
- Csak ennyit mondasz? Azt se, hogy „Köszönöm, hogy telefonálhattam”?
- Többet fizettem, mint az a szoba megérdemel!
- Azt se, hogy „Köszönöm, hogy a szobájában lehetek”?
- Nyissa ki az ajtót!
- Azt hiszed, ennyivel megúszod?
- Na tegezzen!
A férfi iszonyú erővel megcsavarta a karját, és letépte Andrea blúzát, melltartóját.
- Hagyjon, maga állat!
- Ezt nézd meg, kicsikém! – lihegte a férfi, és elővette. – Nézd, ha azt parancsolom!
Andrea lehunyta szemét, s amikor érezte, hogy a szorítás gyengül, kirántotta a karját, s azzal egy időben térdével a férfi combjai közé rúgott. A tulaj összecsuklott, jajgatott, káromkodott. Andrea gyorsan kikotorta a kulcsot, kinyitotta az ajtót, és kívülről ráfordította. A kulcsot kidobta egy nyitott ablakon, és szaladt. Felébresztette Gergőt.
- Öltözz gyorsan!
Összenyalábolta és a táskába tömte a holmiját. Maga után húzva az ingjét gomboló fiút rohant ki a szobából. A recepción kikereste és kivette a flakkból a személyi igazolványát, és senkinek sem köszönve kifutottak az épületből. A kocsiban csökkent az idegessége. Olyan helyre vezette az autót, amelyről gondolta, hogy ott nem keresik, és lefékezett.
- De hiszen itthon vagyunk! – Csodálkozott Gergő. – Megismerem, ez a mi városunk környéke!
- Igen, itthon vagyunk.
Andrea hangja megijesztette a fiút. A fejét a volánra hajtó nőre nézett.
- Mi baj? Mi bánt?
- Ez is meg akart erőszakolni.
- A tulajdonos? Szerencse, hogy nem voltam ott, illetve…
A nő nem válaszolt.
- Ilyen gonosz a világ?
- Nem, csak mi, emberek.
- Létezik ártatlanság?
- Talán az anyaméhben, de ha kijött a gyerek, már agresszív és hazug!
- Ez a filozófiád?
- Nem, ez a tapasztalatom.
- Szomorú vagy.
- Az vagyok.
- Én is.
Andrea felemelte a fejét. Szemei karikásak voltak.
- Gergő!
- Tessék!
- Veszek neked vonatjegyet, menj el a szüleimhez. Majd telefonálok nekik, apám majd vár az állomáson.
- És te?
Andrea beindította a motort. A belvárost elkerülve haladt a vasútállomás felé.
- Még maradnom kell. Ígérem, holnap viszontlátjuk egymást.
- És ha elaltatnál, ha betennél a csomagtartóba?
Andrea mosolyogva kérdezte.
- Honnan jöttél rá, hogy ott is voltál?
- Gondolkoztam a fájdalmaim okáról.
- Az én megoldásom kevesebb fájdalommal jár.
- Fizikailag. De nem érezhetem, hogy mellettem vagy!
- Holnap…
- És ha elvinnél abba az erdészházba?
- Holnap…
- Biztos, hogy lesz holnap? – Mereven a nő szemébe nézett. Szomorúan adta be a derekát. – Nem tetszik ez nekem, de ha te akarod, elmegyek. Milyenek a szüleid? Úgy értem, mennyire gonoszak?
A nő nevetett.
- Kell nekem sületlenségeket összehordanom! Ezt megkaptam! A szüleim nagyon rendes emberek. Mint te. – Arcon csókolta Gergőt.
- Vajon az én szüleimmel mi van?
- Hiányoznak?
- Az anyám. Kicsit. Tényleg nem maradhatok veled?
- Tényleg.
Megvette a vonatjegyet, adott pénzt a fiúnak. Egy kis boltban készíttetett négy szendvicset, betette egy kisebb táskába az útra bepakolt két póló, három alsónadrág és két pár zokni mellé. A várakozás idejét mesterkélt tréfálkozással és csókolózással töltötték el. Aztán Andrea felültette Gergőt a vonatra. Gergő már az ablakból hajolt ki, amikor a nő kinyitotta retiküljét, és kivett belőle egy gondosan leragasztott, téglalap alakú, nem túl vastag csomagot. Ezekkel a szavakkal nyújtotta fel Gergőnek.
- Ígérd meg, hogy csak este bontod ki. A lefekvés előtt.
- Megígérem.
- Bízok benned!
 Addig integetett neki, amíg a szerelvény el nem tűnt a szeme elöl. Az órájára nézett. Kilenc óra múlt tíz perccel. Keresett egy telefonfülkét. Tárcsázott.
- A fiú fél tizenkettőkor érkezik – mondta és a helyére tette a kagylót.
Behajtott egy néptelen, szűk utcába. A táskából elővette a piperekészletet, kikészítette arcát, száját. A szőke parókát a fejére tette, és elindult a találkozóra.
 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 227 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs