Feleki Károly: Kolozsvári levél március idusáról (fotó) |
Írta: Cseke Gábor | |||
2011. március 15. kedd, 08:25 | |||
A baloldali kép az 1990-es, kolozsvári Március 15-i emlékező ünnepségen készült, a galéria többi fotójával egyetemben.
Szerzőjük, Feleki Károly - jelenleg a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem fotószakosprofesszora - közvetlenül a rendezvények után az alábbiakat írta a Romániai Magyar Szó szerkesztőségéhez küldött fényképekhez mellékelt levelében:
"Tibori Szabó Zoltán A tüzet nem hagytuk kialudni című cikkéből idézek, mely 1990. március 16-án jelent meg a kolozsvári Szabadság c. napilapban:
«A tegnapi ünnepségek kezdetét a Fellegvár egyik történelmi épületére elhelyezett Stefan Ludwig Roth emléktábla megkoszorúzása jelentette. Azt követően a Farkas utcai református templomban tartottak ünnepi istentiszteletet, majd a templom előtt Pillich László, Szabó Mátyás és Jakabffy Tamás mondtak beszédet. A késő délutáni órákban került sor a volt Biasini szállónál Petőfi Sándor, Nicolae Balcescu és Avram Iancu emléktábláinak megkoszorúzására. A koszorúzási ünnepségen Tibád Zoltán és Ioan Popa emlékeztek 1848 nagy forradalmáraira. Az ünnepi megemlékezések sorát az Állami Magyar Színházban bemutatott emlékműsor zárta, amelynek Jaj, a tüzet ne hagyjátok kialudni! címe valamennyiünkhöz szólt.».
Nem tudtam volna jobban összefoglalni a március 15-én Kolozsváron történteket. Csak annyit tennék hozzá, hogy Kolozsváron a megünneplés békés hangulatban zajlott le, mert rengeteg rendőrt és rendfenntartó személyt mozgósítottak a két utca: a Farkas és a Petőfi lezárására. Így is a Biasini szállóval átellenben, a diákbentlakásból a magyarul mondott szöveg alatt kétszer bekiáltották: «Vorbiti romaneste!». De egyéb kellemetlenség nem volt. A jelenlévők arckifejezéséből (gondolom) kiolvasható az az ünnepi reménykedés, ami eluralkodott a résztvevőkön. Nem küldöm képsoromat föltétlen közlésre. Ítéljétek meg ti, hogy a kialakult magyarellenes hangulatban lehet-e kokárdás képet közölni úgy, hogy ne ártsatok vele a képen szereplőknek. Azt viszont feltétlenül óhajtanám, hogy ne csak nálam, itthon létezzenek ezek a képek.
Kolozsvár, 1990. 03. 17."
*
A történetnek immár 21 éve. Azóta március 15-e szabad ünnep Erdélyben is. De az első megilletődöttséget sosem tudom elfeledni. Történelmi erejű fotók ezek...
|