2011. március 02. szerda, 10:54 |
Még nem kél reggeli szellő az öböl felől,
zsarátnok már nem világít be őrült lakomát;
annak vége-
Aki akart, még az este összeszedett néhány csecsebecsét
emlékbe a gyereknek-
fényes lánc, skorpiópáncél, teknősbékacsont,
különleges csigaház vagy épp csak egy kődarab a
romokból
az iszakba, sietve
mert már görögnek a hordók,
itt-ott megszelídült harci síp szól
/elkelne néhány hárfa is/
ökör sül, finom halak nyárson;
fölhasogattatott a kolosszus,
ég mint az olaj.
Hajnalban korán lesz az indulás.
Aztán, hogy kiürültek a korsók, kecsketömlők,
s a hőstettek is elmeséltettek újra- negyedszer,
elpihentek a részeg harcosokkal az idegen lányok-
Sos, tengeri pára települt a sátorerdőre,
a pajzsokra, egy mozdulatlan őr dárdavasára.
Hullamerevek a kővetők is.
A vár egyetlen hortyogás.
Fölkel a tintakék éjszakában az Aldebaran:
vihgó hetérák föllobbanó, kóbor tűz körül-
készül a korhelyleves.
Oldalbarúgott, sánta eb bóklászik
a hűlő romok között, amúgy csönd van-
Trója üres.
|