| Paprikaültetvényem (4) |
 |
| Írta: gyalogos | |||
| 2011. február 24. csütörtök, 09:41 | |||
|
 Kicsit arra emlékeztet ez az ültetvény-megfigyelés, mintha felfogadott csősz volnék, akit a gazda kirendelt, hogy a vetését őrizzem. Nincs más dolgom, csak elnézegetni a miniatűr területet, lesni minden észlelhető legapróbb változást és mindezt följegyezni vagy legalább is észben tartani.
Ám ha sokat és túl merően nézem a paprikatáblát, úgy tűnik, hogy nem történik semmi.
Pedig ez nem így van. Igaz, a pillanat csak rövid elmozdulásokat képes elkönyvelni, de a tartós figyelem már folyamatban ragadhatja meg a dolgokat. Csak ne lenne olyan monoton ez a kukkolás!
Szerdára megerősödött minden egyes palánta. Csakhogy szomszédságukban újabbak igyekeztek melléjük kapaszkodni, mások éppen akkor törték át a fellazult föld felső kérgét és gyorsan a napfény felé kezdtek nyújtózkodni. Feleségem így töprengett:
- Megkérdezem néhány barátnőmet, nem kell-e nekik a palántákból?
Nyilván: elege van a pusztításból. Az ő lelkiismeretét is megfeküdte a múlt hét végi gyomlálás. A választ talán holnap már megkapjuk. A kitépett palánták halott, fehér szárai ott hevernek, rőzsecsomóként, a cserép pereme mellett. Ha az ültetvénynek hozzám illő méretei lennének, akkor most ott ülhetnék, a csomó tetején, egy bottal a kezemben és mindenkit elkergetnék, aki a palánták életére tör. Mert már megjelentek az első élősködők: az erkélyünk virágain tenyésző apró, alig gombostűfej nagyságú legyek kíváncsian zsongják körül paprikáimat. Ártanak nekik? Nem ártanak? Ki tudja? Ezt megtudni - gondolom, erről szólnak a következő napok történései. Meg még egy csomó mindenről...
Mielőtt pontot tennék a mai beszámoló végére, közlöm, hogy feleségem elégtelennek találta a konyhai megvilágítást a növények további fejlődéséhez. A palánták tetején már megjelentek az első hajtások (holnap-holnapután talán már fotón is bemutathatom őket!), tehát minden sínen. Az ültetvény mindenestől az erkélyre költözött.
|
