| Herbárium (3): Diófa |
| 2011. február 22. kedd, 10:37 |
|
 DIÓFA
(Juglans regia)
Hogyha lett volna nekünk egy diófánk,
most ránk borítná a leveleit.
Mint ki velünk jár, velünk érkezik:
biztosan emlékezne valahol ránk.
Mint önműködő, örök gépezet,
vegyítené a napot és az árnyat.
Otthonunk lenne, hová visszajárnak
az élők és az elhunyt öregek.
És néha alig látszó dióhéjban
sovány leánykát, látnálak aléltan,
míg sápadt arcod eltűnik - kigyúl.
Ha megfáradnék, egyre csak gyanítnám,
hogy gyenge ágra felfüggesztett hintán
szállsz a „volt" s „van" közt öntudatlanul.
|
