gyalogmuri/petrecere de pietoni 10. |
Írta: Cseke Gábor |
2011. február 17. csütörtök, 07:42 |
foltonfolt szentség / sacrul şi peticul
mi történik az emberrel ha meghal? szerintem fogja a podgyászát és lelépik. nincs ebben semmi metafizika. előtte alaposan felkészülünk, mert aki meghal, tudja jól, hogy nincs apelláta. az egészben rejlik tán némi varázslat is, de megesküszöm rá, hogy azért hal meg mert mindegyre mondták neki hogy meg kell halnia. nincs ebben semmi metafizika.
láttad-e gorét, hogy így járt volna el?
ugyan, mi alig láttuk egymást, talán három-négy órán át csupán, ismerkedéskor, a kocsmában ültünk, némileg beállítva én beállítva, ő beállítva, nem is tudom mikor hívtam magammal ismerkedjen meg elvirával s fogalmam sincs miként élhettek együtt három hónapon át, bár azt hittem, az elsőben elverik egymást, vagy valami ilyesmi.
meglehet, elvira jobban emlékszik, pedig elvira beteg volt, szörnyen beteg alig hiszem, hogy elvira emlékezne még. a családra nézve nagy csapás volt. irány a kilences kórház, kérdezni lehet, de kétlem, hogy választ adna rá.
rendben, hagyjuk elvirát, de később egyszer sem találkoztatok, a három hónap alatt, míg elvirával élt?
nem, nem, elvirának megvolt a saját otthona azért vásároltuk neki, hogy - tudom is én – hagyjuk magára boldogulni talán hogy meg is szabaduljunk tőle férfiakat vezettünk küszöbéig, otthagyva őket nem akartunk bemenni, csak akkor jártunk bent, mikor odaköltöztettük.
de miért költöztettétek oda?
hogy mindenek előtt élhesse világát. és aztán hogy élni tanítsuk a saját lábán és talán nem föltétlenül szabadulni tőle hanem hogy kissé fölszusszanjunk. ezt meg kell érteni, elvirának szüksége volt a szabadságra, mi boldognak láttuk volna mindannyian, nem csak én, mert anya is, és apa is talán.
miért “apa is talán”?
nem is tudom, nem is tudom, itt sántít valami, miután elvira világra jött, apa többé nem volt olyan, mint korábban. és később se talált vissza régi önmagához. bizonyos játszmák voltak az utóbbi időben.
bizonyos játszmák?
vagyis ő felnőtt és mintha lenyűgözni vágyott mindannyiunkat. szemei túlságosan kikerekedtek és nem oda nézett, ahová kellett volna keze-lába megmaradt egy tíz évesének. de ez már később történt, jóval később. mintha tizennégy vagy tizenöt eves lett volna. csak szeme volt nagy, másképp tízévesnek maradt, apa meg
ő?
mutathatott neki valamit, ami cinkossá tette, tudom is én, talán jobban értette, talán saját tehetetlenségét szerette benne, elvira túlságosan is ráütött.
no és a játszmák? miért mondtad, hogy bizonyos játszmák voltak az utóbbi időben?
nem vagyok biztos benne, de szemüket meresztették egymásra perceken, tán órákon át, majd kiabáltak.
ez még csak egy játszma. tovább?
esténként korán fekszem, de hallottam, miként sziszegte feléje, hogy elég volt, vissza a babáihoz.
mást láttak talán, mint ti?
ő igen. apámról nem tudom biztosan, mert ő amúgy normális ember. reggel kisimult volt az arca és úgy hiszem még szerette anyát, bár annyi év együttélés után még elment esténként a kocsmába, még ivott.
hány éves volt elvira, amikor gorét elvitted hozzá?
tizenhét talán, megvettük neki a lakást és már vagy négy hónapja hol egyiket, hol másikat vittem el, de ritkán és be sose léptem.
nem hagyott bemenni?
én be nem léptem, mondtam már, szerettük volna otthonában tudni, meg aztán mihelyt az ajtóhoz értem, mindig kitessékeltek tizenhat évig naponta láttam, elegem volt belőle.
gore tehát egyedül ment be, amikor hozzá vezetted?
egyedül hát, magában, és örvendtem, hogy ő megy be, nem pedig én. és elvira nem mutatkozott.
nem elviráról van itt szó, hanem goréról.
nem emlékszem. magam alatt voltam a félelemtől, hirtelen rosszul lettem.
azt mondod, egy varjú volt a házban.
azt nem mondtam, de volt, a házban volt egy varjú, kis korától nevelte.
a varjúval mi lett?
fogta és magával vitte. izgága madár volt, de értették egymást.
vagyis a nénédnek is volt szárnya?
ó igen, valamit a hóna alá kötözött, szárnyaknak tűntek, isten tudja, mi volt az, de volt benne valami a varjúból, végtére: egyikük se tudott repülni, de megesküdnék, szárnyak voltak, amivel nem tudtak repülni.
másnak is el tudod mondani ezt a mesét?
meglehet, de a mesélő készen áll arra, hogy nem hisznek neki. szeretnéd hogy higgyenek neked? ne írd meg hát e történetet!
csak goréról szeretnék megtudni valamit, tulajdonképpen csak goréra vagyok kiváncsi, elvira él, pedig gorénak kellene, hogy. mégis, hat hónap elvira mellett, s utána mit se tudjunk? ki volt?
egy hebrencs volt, ki más legyen? én pedig csak három órán át láttam és egyáltalán nem volt ínyemre.
tehát nem volt közületek való?
nem, senkire se nézett, valami történt az egyik szemével, amivel félrenézett.
hogy-hogy félrenézett?
hát félre, ki tudja, merre nézett, már mondtam, hogy csak két-három órányit láttam, úgy tűnt, a ballal másfelé tekint de esküszöm: ennyit láttam csupán.
elvira megmondhatná, hogy miért nézett más irányba?
elvira nem.
de hat hónapig együtt voltak. úgy van, de nem, elvira nem. mondtam már: nem.
elvira tudta, hogy gorénak?
nem tudom, nem tudom, nem tudom, annyi biztos, hogy amikor elvittem hozzá, ő tudta, mi a teendő.
mit kellett tennie?
uramisten, nem is tudom, megalázhatott volna mindannyiunkat, meg is ölhetett volna, mert cask elvira tudta, mit kell tennie.
megölte gorét?
nem ölte meg gorét, de gore csöppet se érezte jól magát mihelyt a házba lépett.
hányadik emeleten lakott elvira, amikor ő?
a tizediken.
gore csak úgy a mélybe ugrott?
gore egy szerencsétlen flótás volt. úgy vélem, az ő képében elvira ugrott le, ami az aszfalton látszott az elvira volt, és azt hiszem, azután teljesen másfelé vette az irányt.
a másfelé irányt vett gorét láttad-e még? hús-vér volt? illatosította magát? bűzlött?
csak azt tudom olyan szaga volt mint egy gyereknek abban a hányinger kocsmában. és emlékszem, borostás volt, és bámult rám, tán ezért is vittem elvihez.
tehát megtörténhetett hogy ő nem, elvira viszont őt igen?
igen, ez meglehet.
és hogy ő hat hónapot marad vele?
igen, vele.
szerethette őt?
ó, egészen biztosan nem, de úgy tehetett, hogy azt higgye. ennek mestere volt. legalább is apa így gondolta.
tehát nem tudod, miért csatangolt az utcán gore éjjel kettő után?
nem tudom, mondom, és nem tudom, miért. talán ezért illettek egymáshoz.
úgy bizony, passzoltak, mindkettő guvadt szemű volt.
láthattak valamit ami.
erősen kétlem, mindketten guvadt szeműek voltak, és nem hiszem, hogy valamit is láttak, de azt már nem értem, miért nem, viszont tökéletesen illettek egymáshoz, azt hiszem, iszonyúan randák voltak szeretkezéskor, nem láttam, de mondták, hogy a szomszédok szeme láttára, panaszkodtak apának.
ezért ment el gore?
nem tudom, de amikor eloltottuk a villanyt apám nevetett majd én is felnevettem és aztán az egész oltári röhögésbe fúlt
|