A tévelygő

Azt hitte csak egy park a sok közül

belépett s úgy nézett körül

mint aki annak is örül

hogy egy kis árnyék rávetül

nem tudta hogy itt úgy szabad

ahogy falak közt rab a rab

s szabadsága egy része csak

annak amit a sors kiszab

ahogy egy félénk nyúl lapít:

száját tátva várt valamit

zsenge füvet úti lapit

vagy szélsodorta zsírpapírt

mindennek szabott helye van

s ha felismered merre van

egyik s másik is zordonan

léptél be s elmész boldogan

2010. július 3.