(Hét kötetben)

                                           I.rész.

Nem tudom, ki vagyok, honnan jöttek őseim, mikor és miért.

                                           II.rész.

A falu, mely befogadott, még fiatal, ő sem tud  semmit arról, hogy
miért oda épült, ahol van. De mert ott van, befogadott, hogy legyek én
is valahol. 1333-ban Elekes néven adót fizettem az akkori hatóságnak
és megígértem, hű leszek ehhez a tájhoz. Azóta is Elekes vagyok és hű
ehhez a tájhoz, bármerre járok a világban.

                                          III.rész.

A falum azóta keveset változott. Volt, ami növekedett benne, volt, ami
zsugorodott. A jöttmentek száma évente nőtt, a helybéliek száma
évente zsugorodott.

Ma már majdnem idegen itt a hatóság, csak a nagyobbacska
kövek, s néhány öreg idevalósi.

                                         IV.rész.

Már nem változtatok magamon. Jöhetnek, mehetnek  népek,  rendszerek,
divatok és fölfogások.

                                         V.rész.

Amikor meghalok, a falumban megkondul a harang és hangja elér a
környező, kicsiny falvakig. Valahol azt mondják, szaggatnak a
siménfalvi toronyban, ismét elment közülünk valaki.

                                         VI. rész.

Most azt mondom, ha másért nem is, ezért a harangszóért érdemes volt
énnekem itt letelepedni.

                                         VII. rész.

Számomra minden egyéb üres beszéd.


                                       Írtam
                   az Úrnak 2011. esztendejében.

                                 Tavasz felé.