Amikor Vincent Redbottom kilépett az ajtón, még nem sejtette, hogy ő a leghatalmasabb szuperhős a Földön. Lábain kiújult a köszvény és háromszor elesett a vegyesboltba menet. Szembejött vele egy meglepett arcú szamár, akivel alig tudták kikerülni egymást és hazafelé mindhárom tejesüvegét eltörte. A tejet a nyeszlett és szurtos, göthös macskák nyalták fel és közben kajánul vigyorogtak Vincent Redbottomra.

Mindazonáltal Vincent Redbottom volt a leghatalmasabb szuperhős a földön (Lujza)
►

Ez viszont baljós jelzés volt a Föld állapotára nézvést. Ha ilyen és ekkora szuperhősökön múlik a jövőnk - töprenghet el a nyálas olvasó -, akkor ugyancsak meg vagyunk lőve.

Mert Vincent Redbottom maga volt a megtestesült katasztrófa. Úgy, ahogy mondom.

Itt pedig mindjárt adódik egy igen lényegi és sürgős választ igénylő kérdés: kellenek-e nekünk egyáltalán a szuperhősök? És félve rebegem ki a választ is, amit sejtek: igen, igen, igen...

Mert ha Redbottom maga kész katasztrófa, akkor mi, földi halandók ugyanaz vagyunk a négyzeten, vagyis önmagával megszorozva, ami azt jelenti, hogy belőlünk négy fickó tesz ki egyetlen Redbottomot. Ami ugye nem kis különbség.

Vincent Redbottom erről sem tudott semmit. Mert nem olvasott. Internet hozzáférése sem volt. Csak ment ha zafelé és bakancsa alatt csikorogtak a macskakövek...  (Gyalogos)
►

Így ballagott hát Vincent Redbottom, sántikálva, orrát lógatva, mikor hirtelen az egyik sikátorból egy furcsa, alacsony, feketébe öltözött, álarcos figura libbent ki és megszorította Redbottom karját.

-Ez az öné! Ne feledje, mindig a harmadikat válassza! - suttogta a titokzatos kisember, majd ahogyan jött, úgy el is tűnt.

Vincent meglepődve állt és az ijedtségtől ökölbe szorított keze lassan elernyedt. Ekkor pedig kihullott belőle egy kis, gyűrött papírdarab. "Szó, mi szó" - gondolta - "ez az ördögi akárki igencsak érthet a dolgához, hiszen ő végig olyan mereven állt, ökleit a combjához szorítva, ahogy csak egy félkegyelmű, köszvényes középkorú férfi állhat, ha egy kétes személyazonosságú, sötétruhás egyén furcsa dolgokat sugdos a fülébe és mégis, a papírfecni valahogy odakerült a markába. Kihajtotta a széleit és a következőt olvasta: "Miss Eloise Smith, eltulajdonított személy...minél előbbi visszaszolgáltatása indolkolt!" és egy monogramm: M. B. Vincent a fejét vakarta... (Lujza)
►

De aztán abbahagyta a fejvakarást és folytatta útját hazafelé.

Redbottom, amint hazaért, Norton Commander - a cirmos házimacska - már hozta is a papucsát, s letette Vincent lába elé. Ez a papucs bolyhos, almazöld papucs volt, amelyet Norton Commander tegnap kötött neki. Ma székelykáposztát készített, tegnap papucsot kötött. Így élt a hős árnyékában csendben és kitartóan. Csak ritkán nyávogott, és csakis akkor, ha ping-pongozott..

Mikor hősünk végre elhelyezkedett az öblös fotelben, hirtelen arra lett figyelmes, hogy az ablakot valaki halkan kocogtatja. Kinézett, hát látja ám, hogy az amerikai elnök az… (Rosa)
►


De érdekes, és ez rögtön megragadta Redbottom figyelmét, mert annyira azért neki is megvolt a magához való gógyija, nem a mostani, az a híres-nevezetes Obama állt ott az ablak halvány félkörében, mert azt rögtön megismerte volna, mindenek előtt a sötét képéről, ami a kinti sötétben
furcsán, de határozottan hatott volna.

Az az amerikai elnök, aki kint ácsingózott az ablak előtt, nem volt más, mint Delano Roosevelt. Igaz, ezt Redbottom nem tudta, mert nem böngészte a Wikipédiát, és le volt maradva, ami a történelmi tudatát meghatározhatta volna, de tudjuk helyette mi, akik nyomon követjük a szuperhős minden rezdülését, hogy alkalomadtán olyanok legyünk, mint ők.

Legalább is hozzávetőlegesen. Amúgy elnagyolva. Az is jó ebben a mai irányzékvesztett világban...
(Ez amolyan írói kommentár akart lenni. Bocs...)

Szóval, Roosevelt apó, ahogy ott nézett befelé, szúrós, elnöki tekintetével az ablakon, valósággal sokkolta Redbottomot. Csak egy kiválasztott, sokat élt és tapasztalt, egyenes gerincű (bár azért tudjuk: némileg eléggé nyomorék) férfiú nézhetett így rá, este felé, kilenc óra tájt. Éppen akkor ütött az óra. Tényleg kilenc volt.

Az amerikai elnök, aki valószínűleg túlvilági jelenés lehetett (így gondoljuk mi, mert másképp nem logikus, ugye), beszólt az ablakon, amit Redbottom közben szélesre tárt:... (Gyalogos)
►


Nagyot nézett Norton Commander is, de meglepődés ide-vagy oda, az elnöknek ablakot kell nyitni! Az elnök egy bokor mögött állt és feltűnően vizes volt.

-Elnézést! - hebegte - Egy alsónadrágot szeretnék kérni, hogyha van!

Norton Commander köpni-nyelni nem tudott. A maga részéről orosz volt és apja, Sztyepan Sztyepanovics gyakran mondogatta neki: ,,Fiam, ha egyszer bekopogtat hozzád az amerikai elnök, hát tudd, az nem lesz véletlen!" Gyanút fogott, de azért beengedte, és mikor mögé került, az elnök meztelen hátsóján a következő feliratot látta: Szerelmem, E.S., örökké! (Lujza)
►


A történet itt kezd sikamlóssá válni, miután Redbottom és Norton Commander - a továbbiakban Norti - kétszer beengedték az elnököt.  Az elnök rendkívüli zavarában elkezdte felszedni  hősünk parkettáját... (Rosa)
►


Roosevelt amúgy úriember volt, s normális körülmények között békét hagyott volna egy vacak parkettnek, mégha egy szuperhős lakásáról is volt szó, de őt is elkapta az a közmondásos szindróma, ami az egyszeri grófnőt, aki zavarában nagyokat szellentett a legszélesebb társaságban.

Sejtette, hogy magyarázatot kellene adnia a meztelen hátsójára, s azzal együtt a talányos feliratra, ami az ülepén díszelgett, de annyira össze volt zavarodva a korábbi történések miatt, amelyek aztán Redbottom ablaka alá űzték, hogy a parkettaszaggatás teljesen kitöltötte pótcselekvésre éhes hevületét.

Ezzel egyben megfosztotta Redbottomot és Nortit a gondolkodás kínzó szépségeitől.

Norti volt az, aki elsőnek magához tért és szolgálatra beprogramált pszichikai profilja hamarosan ráhangolód ott az ex-elnök foglalatosságára, s a társalgóban hamarosan szépen elrendezett rakásokban állt - nagyság, színárnyalat és kopási együttható függvényében - a feltépett parkettaléc.

És még csak 9 óra 25 percet mutatott az antik díszítésű állóóra... (Gyalogos)
►

Az óra sokkal többet mutatott mint 9 óra 25 perc és közben Redbottomnak bevillant valami (az elnök ülepén kívül).Ez a monogramm olyan ismerős volt neki valahonnan. E.S. De honnan?! Erszényes sör? Nem! Elemes súgólyuk? Nem! Engedelmes emésztőgödör? Nem!...és nem is stimmel!

De aztán végre fény gyúlt a fejében, s rájött, hogy E.S. nem azonos M.B-vel.

Vincent ezek után utasítást adott Nortinak, hogy adjon végre az elnöknek egy boxert, aki persze semmit sem tudott kezdeni az ujjaira húzható vasdarabbal. ( Ezer szerencse, hogy hősünk nem egy fecskét kért házimacskájától.)

Az idő tovább ketyegett... (Rosa)
►

És mégis...Norti időnként sziporkázó intelligenciáról tett tanúbizonyságot. Most például, a teljes értetlenségben és zűrzavarban nem csak a boxerre vonatkozó utasítást teljesítette (tökéletesen), hanem saját kezdeményezésből odagördült a tálalóhoz és két jókora pohár gint töltött ki, amit nem felejtett el jegelni, majd előbb az amerikai elnöknek, utána pedig rögtön a gazdájának kínálta föl a fanyar borókapálinkát. Gesztusát jókora csettintésekkel fogadták. A gin pedig olyan jótékony hatással volt a vendégre és a házigazdára, hogy nem telt bele négy perc és a két férfiú egymásba fogózva, legényesen rázendített a szamárindulóra.

Ettől Norti is lehiggadt és kis hezitálás, pihengetés után, mint eső múltával a korábban felhők mögé rejtőzött napsugár, derűt árasztó, precíz mozdul atokkal ismét lerakta a felszedett parkettát, ügyelve, hogy tökéletes munkát végezzen. Az amerikai elnök is túljutott a Redbottommal való találkozás sokkján és így szólt:

- Még nem adom ki a napiparancsot, lévén, hogy este van. Szeretnék megszállni önöknél, ha nincsen ellenére, mert egész nap a szabad ég alatt kóboroltam. Kérem, hajnalban föltétlenül költsenek fel, hogy megfújhassam a riadót. Azt a fecnit pedig tüntessék el, ne juthasson az ellenségeim kezére. Ugye, bízhatok önben?

Redbottom némileg szélütötten, vagyis pityókosan bólogatott... (Gyalogos)
►

Nortit azonban kérdések kínozták. Miért is van itt az elnök, hiszen 65 éve halott? És miféle fecniről beszél? Talán Vincent előtte is eltitkolt valamit? Éppen fogat mosni indult, mikor egy fekete alakot látott elsuhanni az ablak előtt. Odaszaladt, és kinézve látta, hogy a párkányon egy kis dobozka hever. Kinyitotta, és benne egy levelet, valamint egy furcsa szerkezetet talált, amin egy piros nyomógomb volt. A levélben pedig ez állt: ,,Mondja hangosan, 1938 , és nyomja meg a gombot! Keresse Miss Eloise Smitht és az elnököt vigye magával! Ő tudni fogja, hol van. És ne feledje, mindig a harmadikat válassza! Üdvözlettel, M.B." (Lujza)
►

Redbottom és az elnök ezalatt szépen elaludtak. Az elnök a nappali heverőjén- immáron gatyában, Redbottom pedig egy bográcsban, zsebében a titokzatos üzenettel. Édesen aludtak, miközben  egyikőjük sem tudta, hogy ugyanazt álmodják: az égből leereszkedett hozzájuk egy zsíros hajú alak, kezében akusztikus gitárral és rázendített a következő énekre:

Képzelj el egy piros gombot haver!
Nyomd meg azt a piros gombot haver!
Szeret téged a piros gomb haver!
Ne félj te a piros gombtól haver!

(és mindezt önmagával tercelve)

Norti ezenközben elszívott még egy szivart, s átgondolta a napi eseményeket.  Gondolatainak folyamát állandóan megzavarta egy bárgyú dalocska, amelyet egy zsíros hajú ismeretlen énekelt, kezében egy akusztikus gitárral…(Rosa)
►

Ebből is látszik, hogy amit Redbottom és az elnök álmodtak, az a legkeményebb valóság volt, természetesen szublimálva. Ez a szűrt, lightos, némileg idiótán ható változat azért nem jutott el Nortihoz, mert ő viszont éberen töprengett és köz ben mindent egy az egyben megtapasztalt, ami a lakásban történt.

Norti tulajdonképpen egy remek házirobot volt, macskának álcázva. Úgy gondolkozott, mint a gépek általában: végigpróbálva iszonyú sebességgel mindenféle lehetséges kombinációt, és csak azután, patikamérlegsze rű mérlegelés után jutott a végeredményre. Annyiban persze macska volt, hogy tudott nyávogni is. De ezt csak úgy szórakozásból és mellékesen.

Elmélkedés közben motyogás ütötte meg a fülét, mely hol az elnök, hol meg a hortyogó Redbottom fekvőhelyei felől érkeztek, ütemes egymásutánban, mint egy operakórus végtelennek tűnő refrénje:

- Chérchez la femme!... Chérchez la femme!... Chérchez la femme!

Norti pillanatok alatt kódolta a francia nyelvű utasítást és fürgén talpra szökött, majd minden elképzelhető lyukban, résben, ágy alatt, szekrény mögött, repedésben, parkett alatt, pincében, kamrában, zongorahúrok között, befőttesüvegben , szennyeskosárba n, szappantartóban (és még mi minden lehető és lehetetlen helyen!) keresni kezdte a Nőt. Minden galiba és botrány eredőjét. De nőnek nyoma sem volt sehol... Legalább is látszólag...(Gyalogos)
►

Mert az elnök álmából végre eltűnt az akusztikus gitár, és helyét egy faltól falig franciaágy foglalta el, amelyen az elnök egy szemrevaló hölggyel hancúrozott. Mindenfélét felírtak egymás fenekére, amit a másiknak ki kellett találni. Pompás szórakozás volt!!!

A későbbiekben bevették maguk közé a szobapincért is, aki persze csak nagy kérlelések árán szánta rá magát erre a páratlannak ígérkező mókára. A pincért úgy hívták, hogy Morisz.

Éppen Morisz volt a soros, hogy ráírjon valamit az elnök fenekére, mikor elkezdett forogni velük a világ s az elnök ott találta magát egy sikátorban egyes egyedül. Eloise, mert így hívták a szemrevaló hölgyet, akivel feledhetetlen pillanatokat töltött el Franklin, már hamarabb eltűnt. Az elnök nem emlékezett rá, mikor, csak arra, hogy Eloise még írt az ő fenekére és Moriszéra...(Rosa)
►

...s azt írta: ,,hopp, ha nem ön, hát más! boldogan monopolyznék Freddel, ha maga nem éktelenkedett volna ide, a nagy, büdös hátsójával, kedves Elnök Úr! És az elnök azonnal beleszeretett Eloise-ba, és elszakíthatatla n vágyakozás fűzte össze vele, miközben Eloise annyit írt Morisz fenekére: ,,Örökké az Öné, Mr. Beaufort!"...(Lujza) 
► 

..Eközben furcsa, idegesítő zaj hallatszott a bogrács felől, konkrétan Redbottom felől, aki álmában próbált testtartást változtatni, de ahogy megmozdult, a bogrács elkezdett vele összevissza ingadozni, végül oldalra billent, így Red tehetetlenül összegörnyedve kigurult belőle. Norti szenvtelenül figyelte a szánalmas jelenetet, s mivel nem akarta, hogy hős gazdája esetleges ébredezése megzavarja fontos elmélkedésében, szerény józansággal aktiválta egyik különleges képességét, az akaratátvitelt, (transzmisszió) és Red tarkójára koncentrálva ezt az üzenetet küldte át: "..Ébredés, amikor akarsz, csak most ne, ja és ne hányjál a padlóra..! (Jarilo)
►

Talán a késői óra és Norti fárasztó parketta-dizájnoló munkájának rovására írható be, hogy a transzmisszió darabosra sikeredett, Redbottom homályos gondolataiba csak a következő részek jutottak el: " ...ébredés...most..akarsz...hányjál...padlóra"
a felborult bográcsból egy RSG (ritmikus sport-gimnasztika)bajnok csiga bájával és lendületével a frissen újrarakott padló és az azt fedő kissé kopottas ámde eredeti perzsa szőnyeg határára pottyant Redbottom, fejében az aznaposság és a Norti által küldött töredezett gondolatok kavalkádjával próbált eligazodni álom és valóság között, majd hitelt érdemlő információként a Nortitól származó transzmissziót elfogadva aprólékos műgonddal elcsúsztatta fejét és felsőtestét a kissé kopottas ámde eredeti perzsa szőnyeg széléig és utasítás szerint a padlóra hányt. zavaros gondolataiban két dolog ismétlődött egyfolytában: E.S.,...Eloise Smith,....E.S.,....Eloise Smith…(agidoki)
►

Ahogy ott feküdt a szőnyegen és a hányadékában, Redbottomnak ha lassan is, de megvilágosodott a közelmúlt. Sikerült körbetekintenie a szobában, cirka 120 fokos panorámába fogva feldúlt lakását, amelyre sehogy sem tudott ráismerni. Norti sürgése-forgása jelentette nála az állandóság biztonságát, azt, hogy ha váratlan, katasztrofálisnak ható körülmények között is, de otthon van.

Norti sürgött-forgott, abban hiba nem volt, tehát ez az otthon. Édes otthon... Ennek örömére ismét elengedte magát és belekönyökölt a félig megemésztett tejfölös rántott padlizsánba, amit az imént nagy vígan kiadott magából. Sebaj - nyögte és Eloise Smith szelleme ismét a pástra lépett meggyötört agytekervényeiben.

- Csessze meg - próbált feltápászkodni és remegő inakkal taplraállt. Ahogy kiegyenesedett, Norti előtt egy elgyötört, de erejét férfiasan összeszedő szuperhős magaslott. A robotmacska eredendően tisztelte gazdáját, még akkor is, amikor látszólag goromba és ellentmondást nem tűrő parancsokat adott neki. Most pedig, hogy ilyen összeszedettnek látta, ő várta a parancsokat.

- Eloise Smith nem úszhatja meg szárazon. A föld fenekéből is elő kell kerítenünk, hallottad? Költség, kifogás nem érdekel, az elnökkel nem lehet kukoricázni. Még ha Rooseveltről is van szó. Csípted az ábrát?

Norti (mű) szemhéjai vibrálni, majd ütemesen csapkodni kezdtek, mintha szárnya nőtt volna. Ez nála a mélyértelem jelentkezéséről és begerjedéséről árulkodott. Szemében dupla adag értelem villant föl... (Gyalogos)
►

Az elnök felébredt. ,,Ohh, az a nyomorult Eloise, hogy tönkretett! És miket írt annak a félkegyelmű Morisz Beaufortnak a hátsójára"-kesergett. Norti és Redbottom csodálkozva néztek rá. ,,Jah, igen, Eloise Smith a szeretőm volt, vagyis igaz szerelmem, Morisz Beaufort pedig az átkozott pincérem, akivel elszelelt az a céda. Velük álmodtam, folyton ezek a rémálmok.

Vincent egy pillanatig még Nortira meredt az előbbi felhorkanása után, majd felbődült: ,,Eloise Smith???? Morisz Beaufort???? M.B.???? Hiszen ez az!!!! Ők azok!!!!! Maga ismeri őket elnök úr??!!!"

,,No igen"-fűzte hozzá Norti, mintegy közönyösen-,,ne is mondjam, hogy a múlt éjjel birtokába jutottam egy levélnek, amit egy furcsa, fekete ruhás alak hagyott a párkányon. E szerint, Miss Smith-t kell keresnünk, az elnöknek is jönnie kell és meg kell nyomni ezt a piros gombot itt, miközben azt mondjuk, 1938."- és Norti elővette a furcsa szerkezetet Redbottom feléje fordult.

,,Piros gomb?"-kiáltott fel csodálkozva-hiszen erről álmodtam! És a fekete ruhás ember, ő nyomta kezembe a cetlit, amiről még nem is szóltam nektek. Csináljuk hát!" És se szó, se beszéd, mintha hirtelen mindannyian megvilágosodtak volna, megfogták egymás kezét, mind a hárman és azt kiáltották:1938! Majd Redbottom lenyomta a piros gombot.

Fények, hangok...és puff, ott állt Redbottom, Norti és Roosevelt, aki mintha egy árnyalatnyival fiatalabbnak tűnt    volna, mint az előbb...(Lujza)
►

Norti érezte meg leghamarabb a változást. Ami nála árnyalatnyi volt ugyan, de nagyon lényeges: a bal hónalja alatt, egy 12x6 mm-es téglalap alakú ablakocskában, fekete alapon mélyzöld fényű apró felírás villódzott: 07.05. 1938. Az addigi 07.05. 1998. helyett. Hatvan év nagy idő, de a két dátum csak egyetlen számjegyben különbözött. Ez a különbség azonban az ő teljes visszakódolását és beállítását jelentette, a történelmi korszak minden viszonyhlatának , legapróbb részletének megfelelően is. Így például Norti szókincsében, idiómatárában például váratlanul felbukkant ez a szókapcsolat, a kért furcsa névvel: "Zog király és Geraldine királyné esküvője", és mire Norti meglepődhetett volna, már arra is "emlékezett", hogy pár napja jött a hír, pontosabban május elsején:

"Halálos repülőkatasztró fa érte az albán király esküvőjéről hazautazó újságírókat
Olasz óriásgépük sziklafalba ütközött, 20 olasz, angol, görög, német ujságíró és a római albán követ szörnyethalt.
Róma, május 1.

Két napja egész Olaszország feszült izgalommal és aggodalommal várta a híreket az Ala Littoria hárommotoros nagy utasszállító gépéről, amely szombaton reggel indult el Tiranából, az albán fővárosból Brindisi olasz kikötő felé. A gépnek nyoma veszett, vasárnap a déli órákig egyáltalán semmi hír sem érkezett felőle... Délután bizonyossá vált, hogy a repülőgép vagy a tengerbe zuhant, vagy más szerencsétlensé g érte. Este hatalmas tömeg gyülekezett össze Rómában az albán követség épülete előtt, mert villámgyorsan elterjedt a városban a hír, hogy Safer Bey Vila, Albánia római követe, aki repülőgépen Tiranából Rómába indult, gépével együtt az Adriába zuhant.... Este 9 órakor végre megérkezett Rómába az első hivatalos jelentés: a tirana-római utasszállító gép az olasz fővárostól 120 kilométernyire fekvő Formia város mellett sziklafalba ütközött és lezuhant. Az első hírek szerint a hatalmas gépmadár felrobbant, izzé-porrá zúzódott és valamennyi utasa szörnyethalt. Az utasok valamennyien Zog király és Geraldine királyné esküvőjéről jöttek..."

Norti ekkor már tudta: időutazáson estek át a piros gombbal, méghozzá rükverzben. Picit töprengett még: szóljon? ne szóljon gazdájának? Jó kérdés... (Gyalogos)