Berci bátyó egyszer azt mondta: nincs szebb kirándulóhely Szent Anna tavánál. Ezért aztán, valahányszor az időjárás kedvezett, örömmel kereste föl járgányával a tó vadregényes környékét. Jól ismerte a róla szóló legendákat, tudta, hogy azoknak nem szabad hitelt adni, ám mikor a tó közelébe ért, elfogta valami nyugtalanító szorongás, amit rossz előérzetnek szokás nevezni.

 

Számtalanszor megfordult pedig a tó környékén és soha sem történt semmi rendkívüli. Mégis, a következő alkalommal arra gondolt: hátha...

 

A tó tükre most is kifogástalanul ragyogott a rázúduló napfényben, a körben magasodó fákon is vídám madárfecsegés köszöntötte a szép nyári nappalt. A bátyó szorongása sehogyan sem akart elmúlni.

 

Ellenfényes felvételt akart készíteni a tóról, ezért a járgányról beállította hozzá a masináját. Kedve telt benne, ha a lehetetlennel kacérkodhatott, vagy értelmetlen feladatokat próbált elvégezni, amelyek ha kudarccal is jártak, ő megtalálta bennük a saját örömét és a tanulságot.

 

Ez utóbbit rendszerint azonmód le is írta egy kockás iskolás füzetbe, hogy majd hátha egyszer könyv születik belőle.

 

Belenézett a keresőbe, de a tó látványa helyett hirtelen egy hatalmas test sötét tömege takarta el a kilátást. Káprázna a szeme? Kikukucskált a gép fölött, amit szinte kiejtett a kezéből: egy medve koma ágált, két lábra állva a bokorban, legalább olyan döbbent pofát vágva, mint a bátyó. Egyikük se számított erre a találkozásra. Berci bátyó különösen rosszul érezte magát a bőrében, s azt latolgatta, ha szerencséje van, talán még begyújthatja a járgányt s elszelelhet arra, ahonnan érkezett. De a félelem megbénította reflexeit, s sajna, de a medve lélekjelenléte tért vissza hamarabb...

 

Már-már úgy tűnt, hogy minden hiába, és hogy a bátyónak itt véget ér a földi szenvedése, a part menti meredély felől harsány kiáltozások hallatszottak.

 

- Gyertek, anyjuk! Csak erre, erre! Az ösvényt kövessétek... Ne maradjatok el!

 

Medve koma ettől másodszor is nagyon meglepődött, s jónak látta, ha fürgén kereket old. Berci bátyó megkönnyebbülten fellélegzett, s örömmel fogadta a bokrok mögül felbukkanó kiránduló népséget, aki mit sem tudott az előzményekről. Csinált is róluk mindjárt, találkozásuk örömére, egy csoportképet, s csak azt sajnálta, hogy ama másik találkozásról nem készült fotográfia.