A két lány úgy hasonlított egymáshoz, mint két tojás. Egyik egy kisebb tojás, a másik egy valamivel nagyobb. De tojások!

Egyikük 5 perccel hamarabb látta meg a napvilágot a testvérénél. Javában nzivákolt, amikor hugát csutakolni kezdték megszületése pillanatában.

Anyjuk örvendett, hogy nehéz teste megszabadult tőlük. Apjuknak viszont csak a nagy csalódást jelentették, hogy legalább egyikük nem tartozik az erősebbik nemhez.

Mindez ma már a múlt.

A két tojás annyira megnőtt és olyan csinos ábráyolatot öltött, hogy a szőrös szivű apa is megenyhült láttukra. Mi több, büszke volt a két egyforma lányára. Akik most arra várnak, hogy valaki egyszer kiragadja őket kilátástalan falusi életükből.

Berci bátyó, aki fotográfusként is szivesen legeltette a szemét minden mutatósabb női idomon, örömmel fényképezte a két kisasszonyt életük kifeslő korszakában, akik úgy álltak egymás mellett, a kapujuk előtt, mint akik a sorsukat megváltó királyfira várnak. Mosolyuk láthatatlan ismeretlennek szólt, de igazából inkább Berci bátyót melegítette.

Ma már a bátyó nincs sehol, s a királyfi azóta se tette tiszteletét. És jobb, ha mi is végképp megfeledkezünk a két megzápult tojásról.