A létezés felszínén

T. vagy K. csak a felszínen létezik. Közelebbről testrészek, szervek, még közelebbről sejtek, molekulák, atomok és kvantumok, aztán minden eltűnik, és fogalmilag a nemlét következik.

A karod már csak egy személytelen testrész, a veséd egy még személytelenebb belső szerv, tetszés szerint cserélhető, a molekulák és az atomok szintjén már a szabvány arctalansága szabja egyformára az szerkezeteket, a  kvantumok felhőjében pedig tovatűnünk mint önálló létezők és lényegileg eggyé válunk a fölfoghatatlan semmiben.

Innét kezdve már  hiányoznak a fogalmaink, hogy  bármit is mondjunk. És ezekben az áttűnő rendszerekben ez a semmi tűnik a legstabilabbnak, ez tartja meg az összes többi réteget.  Az ember leírható úgy is, mint a semmitől a mindenig tartő, egymástól lényegileg különböző, de mégis, egymással szervesen összefüggő univerzumok rendszere.

A nemlét sziklaszilárd alapjára rétegződő struktúrák, Univerzumok összefüggő szövevénye   vagyunk. És csak a felszínünkön vagyunk emberek.


Isten inputja és outputja

Nem lehetünk mások, mint isten – azaz önmagunk - kiáradása, isten receptorai, az input és az output. Isten sejtjei vagyunk, és éppúgy elpusztulunk, azaz kicserélődünk, mint ahogyan a mi sejtjeink kicserélődnek 7 évenként.

Azután, amikor már nem tud végbemenni bennünk a megújulás folyamata, egész valónk a semmibe tűnik, azaz isten semmi-testébe szüremlik. De gondolataink, megformált szellemi-lelki tartalmaink isten ideghálóiként tovább léteznek, mint a zene, a költészet, a tudás neuronjai.    

Azonosságunk és különbségeink

A kvantumok szintjén minden azonos mindennel. Az atomok, molekulák és sejtek felépítése is azonos egymással. A változatosság a következő szinten kezdődik. Az élet formái már végtelenül változatosak, de csak felszínükön. Mélyükön tökéletes az azonosság.

Az érvényes  szem

Mindig az az érvényes szem, amelyik meglát, és nem az,  amelyet meglátnak. Amikor a Hubble meglátta isten szemét az Univerzum mélyén, nem a csillagköd volt isten szeme, hanem a Hubble.


A vallásról

A vallás az agy merevedése. Csakis alattvalói tudatban lehetséges generálni, görcsös tudatállapot, valójában az ember mesterséges visszavezetése a csordaállapotba. 

A vallás és az élet

Minden vallás lenézi az életet. Azt mondja róla, hogy szenvedés, siralomvölgy. És azt mondja, hogy fordítsd el a tekinteted az élettől, és függeszd valami másra, amit ajánl helyette.  A túlvilágra. Menekülési stratégiákat ajánl. Olyasmit, ami nem létezik.

Arra akar rávenni, hogy ne fedezd föl az élet csodáit, ne vegyél részt mámorító örvényében. Hanem valamilyen holt, távoli, elképzelhetetlen dologra vágyakozzál helyette, és minden figyelmedet oda irányítsd.

Mindezek alapján ki kell jelentenünk, hogy a vallások lényegüket tekintve életellenesek és végtelenül kártékonyak. Az emberi történelem legsötétebb vállalkozásai.

Kolostor és elmegyógyintézet

Egy kolostor lakói sokkal inkább hasonlítanak egy elmegyógyintézet ápoltjaira, mint isten közelébe jutott, megvilágosult elmék tulajdonosaira.

A tudás és a hit

Istent nem hinni kell, hanem tudni. A vallásos hit nem istenhez, hanem pusztán az emberi tudat sötétbe borulásához vezet. És a tudás végtelenbe áradó fénye csak halvány, pislákoló gyertyaláng az elme univerzumának eme sivár, kietlen éjszakájában.

Amikor istenről  beszélnek…

Amikor tudatunk fogalmaival, bármilyen elvontak és bármennyire tudományosak, filozófiailag megalapozottak is legyenek azok, próbáljuk megragadni istent, lényegében úgy beszélünk róla, mint egy szatócsbolt tetszőleges árujáról.

Mert minden, amit istenről mondunk, csakis rólunk, emberekről szólhat. Ezek szerint mi volnánk isten.

Istennek lenni is csak egy állapot

Tudatunk, bármennyire megpróbál is túlnyújtózni önmaga lehetőségein az ember, az általa elérhető istenfogalomnál tovább nem juthat. Az emberi tudatnak nincsen olyan értelmezési tartománya, amely készen állna egy isten létén túlmutató kérdés megfogalmazására.

De lennie kell ilyen állapotnak. Mert hogyan is lenne elgondolható egy végső, statikus, mozdulatlan, minden az egyben istenállapot, amikor egyre mélyebben hatolva az anyagi világ rejtelmeibe, csak arról van tapasztalatunk, hogy ilyen állapot nem létezik, sőt, semmiféle stabil állapot nem létezhet, minden stabilitás látszólagos, és az ún. valóság nem több tendenciák végtelen, összefüggő rendszereinél.

Márpedig az emberi tudat által elképzelhető legvégső istenállapot egy ilyen stabil, oszthatatlan, végső, minden az egyben entitást képes csak föltételezni. De ilyen nem létezik.

Istennek lenni is csak egy állapot, egy tendencia, amely közelnézetből ugyanúgy szétfoszlik és a semmibe tűnik, mint a kvantumok. De gondolataival elérni ezt az istenen túli Univerzumot az ember nem képes.