Öjj öcsém, te, , te annyi minden történet, hogy el se tudnám mondani, nagyon, nagyon sokminden, erre is arra is, egyrészről nyomda festéket se tűr, majd személyesen, remélem. Szakad a hó és ráadásul, nangyon örülök, hogy pusztán vagy. Nem írtam, mert szelíd őrületbe torkolva úgy éreztem, meg kell mentenem az életem. No ebbe nem sok minden terült bele, de az kemény volt. Egész értelmetlen álmaim és a nagyon furcsal valóság közé feszülve nézten a szokatlan világ pergését. Ez már akkor megtörtént, mikor veled még kulminálni akartam. Így bizonytalan szívrezgésekkel visszefeküdtem a nem létezőbe, bár unalams volt.(utálom magam) De nem tudtam micsináljak. Furcsa volt, sokat gondoltam rád, főle , mer oda se jututtonuk, hogy elmesélhesd, milyen volt az esti séta. Megőrültem szinte teljesen a tőled való távozástól a szüleimhez. Nem, mintha nem szeretném őket, de nem érdekelnek. Mesélj, milyen volt arra, mert esz a kíváncsiság?
|