Karácsonyi látogató |
Írta: Franciska |
2010. december 10. péntek, 18:45 |
Nagyi karosszékében kötögetett, mellette a gyerekek játszogattak. Lilla egy babát fésülgetett, húga, Eszter kirakós játékot játszott, s köztük a legidősebb, Marci, a kandallónál kuporgott. Örömmel nézett végig a nagymama a gyerekeken, s szeme óhatatlanul is az utcára tévedt. A szemközti bolt már régen bezárt, most egy vásárban nézelődtek az idetévedő bámészkodók. Mindent árultak, hajas babát, mackókat, sokféle édességet, karácsonyfadíszeket, fenyőfákat és még ezernyi mást. A forralt bor és a puncs merengő illatában viszont senki sem vette észre azt a kis karácsonyfát, aki egy üzlet előtt álldogált egyedül. Megsajnálta a nagyanyó, felhúzta pongyoláját és kisietett a zsibongó térre. Ott aztán gyorsan felkapta a kis fát, aki mintha mosolygott volna. Bent boldogan felkiáltott a nagyi:
- Nézzétek gyerekek, hoztam egy kis fácskát!- erre mindenki felkapta a fejét, még a pipázó nagyapó is. - Van egy ötletem- mondta- Mi lenne, ha állítanánk egy fát az állatoknak is?- kérdezte és máris elsietett a konyhába. Hozott onnan kolbászt, szalonnát és spárgát. A gyerekek lelkesen segédkeztek, kötöztek és akasztottak. Végül egy szalma csillagocskát is eszkábáltak a fácska csúcsára. Közben a nagymama behelyezte magát egy hintaszékbe és folytatta a kötögetést. Nagyapó kitette a fenyőfát az udvarra, ahol néhány madárka máris rászállt. - Na, most mesélek nektek egy történetet- kezdte a nagyanyó- Egy kis szegény családról szól, ahol az apuka egy favágó volt. Ő tartotta el az egész famíliát. És sajnos nem jutott mindenkinek ajándék. Hogy is jutott volna? Öt gyereket tartottak el a feleségével, aki otthon varrogatott, javítgatott ruhákat. Egy karácsonyi napon korán indult munkába a favágó, hogy a délutánt családjával tölthesse. Mit adjon nekik? Igaz, mindenkinek készített már egy kis faragott díszt, de valami nagyobb ajándékot szeretett volna nekik ajándékozni. Bár tudta, hogy gyermekei nem fogják rajta követelni a nagy plüssmackókat, porcelánbabákat. Felesége szintén igyekezett valami apróságot készíteni, amivel kedveskedhet csemetéinek. Amint így gondolkodott, elérte az erdő szélét. Egy kicsit csonkabbnak látta az ismerős fenyvest, de most is szeretettel nyugtatta tekintetét rajta. Nézelődött, s végül bement a fák közé. Nem sokat lépegetett tovább, máris megfelelő fákat talált a megrendelőinek. Több asztalos is szerette a favágó munkáját, ezért megrendelőből mindig akadt annyi, hogy eltartsa bő családját. Minden gyermeke tudta, mért nem varratnak nekik drága bársonyruhákat, selyemharisnyákat. Most nagy lendülettel kivágott egy kis fát. Néha sajnálta a fenyőket, de tisztában volt vele, hogy másként nem tudna ételt tenni az asztalra. Most megragadta a kivágott fácskákat, és elindult hazafelé. Ballagott, már majdnem kiért a fák közül, mikor megpillantott a levelek közt egy összegömbölyödött tüskés testet. Egy süni volt az, valószínűleg elalhatott, mivel nem érezte, mikor a favágó felemelte. Egy rongyba bugyolálta, nehogy megszúrja, majd kabátja alá rejtette. Majd otthon elpátyolgatják egy darabig, örülni fognak a gyerekek is. Ment hazafelé, hogy közösen ebédeljenek, utána elvihesse a megbízóinak a fákat. Talán még egy kis cukorkára is telik. Felesége meleg levessel várta szerényen megterített asztalkánál. A kicsiny házukban minden rendezett és tiszta volt. A gyerekek és a maguk ágyát is ő barkácsolta. Ekkor elővette a kicsi állatkát. Odaadta gyerekeinek, játsszanak vele. Ő maga meg lassan ette a finom erőlevest. Eljött az ajándékozás pillanata. A gyerekek elővettek egy kis erszénykét, és kikaptak belőle egy apró fejszét! Biztos a boltban vehették. De honnan volt rá pénzük? Felesége mindenkinek átadott egy kis vászonzsebkendőt, amibe belehímezte a csemete monogramját. Most a favágón volt a sor. Átadta szerény ajándékait az aprónépnek. Nagyon örültek neki. Mintha ez a kicsi süni varázslatot hozott volna magával az erdőből. Ez volt a tüskés állatka ajándéka- fejezte be végül a mesét a nagymama. Végignézett álmos unokáin, de közben megakadt a szeme azon a kis fácskán, amit az imént hozott be és díszítettek fel az állatoknak. Három madár, egy nyuszi és egy őzike álldogáltak körülötte. Most már ő is elálmosodott. Lehunyta a szemét és elaludt. Reggel megkérdezte tőle a legidősebb unokája: - Nagyi! Ki volt a favágó? - Az apukám- mosolygott rá és megsimogatta a fiú buksiját.
|
Hozzászólások
Barátsággal: Ujlaky István