Egy étteremben...
- Elnézést, hozna még egy pohár vizet?- kéri egy éles női hang.
- Köszönöm Petikém, máskor is jövünk, készíthettek dupla adagokat is, vannak még éhes cimboráink!- mondja egy rongyos öltözetű koldus hajléktalanokkal körülvéve. A pincér siet vissza előző vendégéhez, aki előszeretettel öntözi a legdrágább ásványvízzel növényeit.

- Úr Isten! Hova hoztál engem Károly?- lép be egy tehetős asszonyság a vendéglőbe.
- Na de kedves Margitom, ne is haragudj, ez a város egyetlen étkezője!
Mindeközben egy vékony fiatalember várakozik az ajtóban. Most odafordul a sürgölődő felszolgálóhoz, aki épp most adta egy csámcsogó kamasznak a hetedik hamburgert.
- Uram, én lennék az új pincér, merre találom az öltözőt?
- Az ott lesz a moslékos táltól balra- mutat vihogva egy undorító vödörre az ember.
- Köszönöm- hálálkodik a fiú a viccet nem értve. A moslékos edénytől balra fordulva egy fa bódét talál, tele muslincával és szúnyoggal.
- Ez is jobb a semminél- gondolkodik magában.
- Bakk!
- Bukk!
- Wuff!
A kiáltások után egy-egy öreg bújik elő a bungiból, indiánnak öltözve. Ezek után nincs túl sok kedve a dolgozónak a bódéban maradni. Továbbhalad a vendéglő kertjében, majd egy csókolózó szerelmespárra akad. Még mindig nem áll el átöltözési szándékától, továbbhalad. Itt egy magányos nőre akad, aki az uszkárját csókolgatja. Na jó, ebből az öltözködésből nem lesz semmi! Menjünk inkább a konyhára, nézzük meg a szakácsot. Hát ezt a helységet bárminek lehet nevezni, csak konyhának nem: legyek körös-körül, romlott ételmaradékok mindenhol, kiömlött vegyszerek, ja és a szakács, aki hatlukas zokniban, koszos atlétatrikóban, borosüveggel a kezében állt a fiú elé. Haja ápolatlan, korpás, kezén patkány üldögél. A szerencsétlen gyerek kirohan a konyhából, és a pincértárshoz fordul, aki úgy tűnik időközben az exe lett:
- Hol vagyok?
- A diliházban barátocskám!
- Ááááááá!