A művész fest, most épp apró pettyeket,
Melyeket végül kiszínezget.
Most lila ködöt,
Holnap rózsaszín öblöt.
Végül kikörvonalazódik egy alak,
Ki egy ládában matat.
Ki tudja, mit keres, tehetséget?
Azt aztán lehet, szépet.
Egy szeplős lány figyeli,
Talán irigyli?
Nem tudni, miért áll valaki
  az ablakban távcsővel a kezében,
ugyanúgy nem értjük,
miért nem a férfi vagy a nő felé néz,
hanem a tenger felé mereng.
Mellette egy fiatal nőalak, aki
a férfi vállára támaszkodik
és cigarettát tart a kezében.
Nem érthetjük a művészek világát.
Aki megpróbálja ezt megtenni,
azt csőbe húzzák az ábrándos képek,
amiket ezek a különös lények festenek elénk.
Ha mi is e különleges pályát választjuk, óvakodjunk,
Nehogy elfogjon az ár, melybe már oly sokan beleestek.