| Képtelen szövegek (6) |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2012. június 12. kedd, 20:54 | |||
|
Képtelen szövegek / RÖPPÁLYA
Valami gyors suhanású jel futott át egyből az égen. Volt — nincs.
Látogatásának nyomát — foszladozó kondenzcsíkját — hátra hagyta.
Mint az istállószagot az állatgondozó.
Mint füstszagot a szénégető.
Mint a szénaillatba oltott verejték szagát a kaszás ember.
Mint a dohánybűzt a csapos.
Mint kattogását a távolodó vonat.
Mint az elkészült ebéd páráját a csöndbe fúló déli harangszó.
És most már örökké itt marad, bennünk.
Képtelen szövegek / ILLATOK EMLÉKEZETE
Elég a szárak tétova tapintása, elég futó pillantást vetni a szirmokra s az illatok maguktól mesélnek.
Mondják, sorolják a történéseket; hogy ez így volt, pedig másképp kellett volna lennie. De aztán úgy hozta a sors, hogy mégsem úgy... Csak az a vasárnap... Az az ünnep... Az a mikor is volt csalódás... A későn feltámadt szánom-bánom...
Hogy fecseg ez a virágillat!
Nem is fecseg... Csak suttog, félszavakat szottyant, sejtet, alig hallani a hangját. Elkopott, megkérgesedett az ujjak bársonya.
A fanyar, tavaszi illatok hogy incselkednek!. Nyers föld szagával elegyesen. Nyugtalanítja a lelket a megkésett, fojtogató üzenet.
{jcomments on}
|
