Képtelen szövegek (5) |
Írta: Cseke Gábor | |||
2012. június 10. vasárnap, 15:24 | |||
Képtelen szövegek / NAGYAPA
Csak nézem, pedig már nem él. Szembe könyököl velem, úgy fürkész. Mert én még élek. Metszett arcának, nézésének szigorúsága örök mérték. 103 megélt évét egyenes derékkal viselte. Túlélte Doberdót, a hadifogságot, túl egy újabb háborút, minden nyomorúságot. Emlékei tiszták. Szavai direktek. Száz év fölött az emberről minden jó elmondható. Hogy rendtartó. Hogy bölcs. Világlátott. Igazságos. Következetes. Gerinces. Dolgos. Hogy családszerető... Szemében egy teljes élet fénye, s a felejthetetlen, írásba tett doberdói emlék: “Hull a golyó mint az eső zápora, de sok baka vére ömlik a porba...”
Képtelen szövegek / GÓBÉ SIVATAG
Mivé lettél, gyönyörű kaszáló, ott a Nagyhagymás alatt?
Milyen átok telepedett a tájra?
Mi ez a futóhomokkal telehintett sivárság a havasi világban, melyen most a legkisebb szélfúvás is csattanósan végigkorbácsol?
Hová lett faunád, flórád, zöldellő ragyogásod, útjaid szalagja?
Ki indul könnyű szívvel vándorútra e térkép-nem-látott sivatagban?
Ki tudja, merre vegye az irányt, ha nem menekülni, de haladni kíván az ember?
Ennyi panaszos góbéságnak se vége, se hossza, csak szállongó pora, kóválygó füstje...
{jcomments on}
|