Cédulák / Uzsonnaszünet |
Írta: Cseke Gábor | |||
2011. február 17. csütörtök, 07:32 | |||
Legelső üzemi élményem.
Végigsétálok a kolozsvári Unirea gépgyáron. Csönd, a gépek állnak, a csarnokablakon rézsút betűző napfényben porszemek játszadozása.
Kivel állhatnék szóba?
A szögletekben, ládákon, fűtőtesteken, szerszámos asztalon, egymáson heverő fogaskerekeken munkások falatoznak. Mit akarhatok ilyenkor, uzsonnaszünetben? - ilyesmiket kérdez néma tekintetük, majszoló állkapcsuk lelassuló mozgása.
Röstellem őket megszólítani. Fogadkozom magamban, ezután inkább koránkelő lesszek, esetleges riporthőseimhez hasonlóan igyekszem majd munkakezdéskor magam is megjelenni a gyárban; ki venne komolyan egy látogatót, aki nyolcig alszik, s utána szép nyugodtan végigbámészkodja az életüket?
Kivárom a szünet végét egy irodában – döntök. Bekopogok a személyzeti osztályra; a nyitott ajtóban megtorpanva, még elkapom az íróasztalok mögött falatozó tisztviselők megróvó, ellenséges tekintetét.
|