Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Az én világom Növényvilág


Paprikaültetvényem (bónusz) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. június 11. szombat, 06:31

 

altMármint nekem, mert azt nem tudom biztosan, hogy az ültetvényről szóló beszámolókat olvasók hogy viszonyulnak ehhez a témához. Egy biztos: az alábbi képeket muszáj bemutatnom, mert tartozom ennyivel a valóságnak - és a paprikáknak. 
 
Először is: a magnak hagyott példány váratlanul, egyik estétől másik reggelig megvörösödött (elpirosodott, méregbe gurult) gyönyörűségesen, s egy olyan színárnyalatot vett fel, ami egyedivé teheti a természet palettáján. Jön, hogy beleharapjak, de ez képtelenség, mert a sorsa másként van megírva.
 
Másodszor: a kényszerű és szerény szüret megtette a magáét, mert a töveken meghagyott kis képződmények, mihelyst nem volt konkurenciájuk, szépen nekiindultak a növekedésnek, és ha jól számolom, egy-két héten belül újabb 5-6 termés van kilátásban.
 
Végül pedig: mélyen meghatott a portálon megjelent komment, bizonyos kisolgától, aki ráébresztett arra, hogy amit a paprikákkal műveltem, az nem csak egyszerű kaland volt, hanem valami jóval több: lélektől lélekig terjedő tanulság.
 
Ezt írta:
 
kisolga 2011-05-26 10:33
Kedves Gyalogos!
Nagyon sajnálom, hogy ezentúl nem olvashatom a természet csodájáról írott újabb fejezetét! Drukkoltam a paprikáknak és vártam a folytatást. Ez az ültetvény talán "érezte" a feléje forduló figyelmet, de azt biztosan nem tudta, hogy a fejlődésének követésével értékes gondolatokat kaptunk a világról, magunkról.
Köszönöm!
 
Úgyhogy ma kisolgának szól elsősorban a nóta... Pardon, a bónusz...
 
alt
 
Paprikaültetvényem (Utóhang) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. május 24. kedd, 06:37

 

altTartozom magamnak annyival - és azoknak is, akik mostanig végigkövették öt tő cserepes paprikám nem túl izgalmas, ám tanulságos történetét -, hogy bejelentsem az epilógust és elvarrjam a február óta zajló kísérlet szálait.
 
Most, hogy az öt darab kifejlett(ebb) paprikából már csak kettő maradt a tövén (a többi a tányéromba vándorolt, s úgy néz ki, a negyediknek még ma a nyakára hágok; az ötödik pedig, mint mondtam volt, megmarad magnak...), s a növények határozottan sápadozó levelei után ítélve a cserepekbe már beköltözött egy lassú lefolyású ősz (vagy valami ahhoz hasonló), a vidám élet további illúziójának búcsút mondhatok. Ettől az 5 paprikatőtől már aligha lehet remélni valamit.
 
Igaz, a "leszüretelt" termésekkel felszabadult növényi energiák még néhány paprikakezdemény fejlődéséhez adtak némi lendületet, de ez a fejlődés lassú, kiszámíthatatlan és csöppet sem fenntartható. Minden esetre, lefényképeztem őket, hogy legalább dokumentum - bizonyság - formájában tudjam majd igazolni az utókor előtt, hogy ha csak lehetett, a krónikaírás során igyekeztem elkerülni Háry János pittoreszk, ám áldatlan szerepét.
 
Ha visszanézek a kezdetekre, azt is mondhatnám, hogy nem volt haszontalan kaland, amibe fejest ugrottam. Igaz, a kockázat sem volt túl nagy, talán csak a reménykedés mércéjét állítottam valamivel magasabbra a kelleténél, pontosabban bíztam abban, hogy minden a maga mentén, a lehető legjobb körülmények között történik.
 
Búcsúzván paprikaültetvényemtől - persze, csak a nyilvánosság előtt, mert a növénykék "utolsó leheletéig" igyekszem őket kiszolgálni, szerény tehetségemhez mérten -, már csak annyit tehetek, hogy ráveszem magam arra: sokkal komolyabban, egészen más szemmel nézzem a mellettem, körülöttem sarjadó, tenyésző természetet, az életet magát, mely kinek-kinek bő kézzel, ám mégis csak pontosan ki van mérve ezen a földön.
 
Paprikaültetvényem (24) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. május 18. szerda, 19:06

11_maj_17_a11_maj_17_a11_maj_17_b11_maj_17_b11_maj_17_c11_maj_17_c

 
Paprikaültetvényem (23) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. május 15. vasárnap, 07:31

 

altNapokon át hallgattam, figyeltem, reméltem.
 
Most már elfogadom azt, ami történni fog. A nagy lelkesedés kora valahogy elszállt. Megállt a növények fejlődése. Talán rossz helyre tettük őket az ablakomban, s a reggeli hideg levegő csőstől zúdult rájuk, ahányszor csak szellőztettünk?
 
Az egyik reggel, rájuk pillantva, azt vettem észre, hogy úgy reszketnek a finom, fagypont körüli huzatban, mint a fázós ember a zimankóban. Vagy a féllábú koldus az utcasarkon (hogy irodalmias példával éljek).
 
A virágok szerre száradnak le, az apró paprikák megálltak a fejlődésben. Maradnak a már kifejlesztett tövek, 1-1- mindegyik tövön, és én gazdagabb leszek egy tanulsággal. Hogy az élettel kísérletezni lehet ugyan, de ahhoz az életről százszor-ezerszer többet kell tudni, hogy értő nyomkövetői legyünk és hogy a reményeink ne váljanak sajnálatos illúzióvá.
 
Pár napja még azon vitáztunk, melyik paprikát áldozzam föl a kóstolás oltárán? Azért, hogy egyáltalán tudjuk, milyen ízeket, minőséget állítottunk elő. Én azt mondtam, a legnagyobbat kellene, merthogy abban minden kvalitás a leginkább megvan, Ilonka azzal érvelt, hogy az a továbbmenekítéshez szükséges. Csakhogy...
 
Úgy tűnik, nincs mit tovább menekíteni. Öt tő, öt paprika. Eredménynek ez sem egészen rossz, hiszen munka nem volt éppen annyi vele, mint ami reményt beleöltünk ebbe a kalandba.
 
Persze, ezek a csőd hivatalos bevallása előtti gondolatok. Sötét árnyak
az ültetvény egén. Ma reggel annyi változást észleltem, hogy mindenik tő tetején egy-egy újabb paprikakezdemény indult fejlődésnek. Vajon, ezt úgy kell érteni, hogy még egy rend nemzedéknek engedélyezett a túlélés? A napokban ez is elválik. Várjuk a természet utolsó szavát...
 
Ui. Több barátom is figyelemmel kíséri a próbálkozást. Ilia Mihály Szegedről ma reggel üzente, hogy ha tehetné, küldene egy szögedi embert segítségül, hátha az kihúzná a paprika szekerét a kátyúból. Köszönöm a figyelmüket!
 
Paprikaültetvényem (22) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. május 10. kedd, 06:00

 

altVasárnap hajnalban paprikáim rémülten néztek ki az ablakon: május 8-án képes volt lehavazni! Biztosan, eleinte nem hittek a szemüknek (vajon, van-e nekik olyasmi? tudtunkkal nincs, de manapság már semmi sem biztos...).
 
Én sem lustálkodtam sokat, még félhomály volt, amikor az ablak elé támolyogtam és bámultam a lecukrozott világot, a távoli hegyeket, meg a fölöttünk lógó, kiürült hasú, de szürke felhőket.
 
Elő a fényképezőgéppel, s előbb a havas világot örökítettem meg, a félhomályból kitekintgető paprikákkal, majd villanóval a növénykékre összpontosítottam, s így a visszamerészkedett tél kívül rekedt a reggeli fél-sötétben.
 
Egészen tekintélyes példányokat látni egy-egy paprikatövön. Sajnos, a növények bokrosodása inkább függőleges irányban történik, így fácskákra emlékeztetnek és mesterséges életkörülményeikről árulkodnak.
 
Nem kívánok lehetetlent. Olyanok, amilyenek, a mi nevelésünk és gondoskodásunk vezette el őket odáig, ahol ma vannak. Vezérelje őket tovább a bennük felhalmozott determináltság és életösztön. Immár biztos, hogy lesz termés, az egyedüli kérdés csupán az: mekkora és milyen?
 
Na, erre én is kíváncsi vagyok!
 
Mindenesetre, kedd reggel, mire a természet ismét a szelídebb arcát mutatta felénk, napsütést és némi meleget igérve, számba vettem az öt paprikatő díszpéldányait. Mindenik tőn van egy-egy jól fejlett paprika, 4-6 cm hosszúra nyúltak (mindenik külön fotón is!), továbbá rengeteg elhullt és pompázó virág, melyekből hamarosan újabb vetélytársak kandikálnak elő. Azt hiszem, hét végén beszámolhatok majd arról is, milyen aromákat és tulajdonságokat sikerült átörökíteni.  Magyarán: megejtem a várva-várt kóstolót...
 
Paprikaültetvényem (21) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. május 05. csütörtök, 15:55

 

altPaprikáim vegetálnak. Ahogy az derék, fegyelmezett növényekhez illik. Nem klónok ők, hanem önálló egyéniségek, annyi a közös bennük, hogy bolyban indultak, s nagy a gyanúm, hogy úgy is fogják végezni. Nagy örömömre.
 
Immár mindenik tőn van egy-két, szemlélni való példány. Virágokról ne is beszéljünk. Azok úgy világítanak az éjszakában, valahányszor megébredek és az ablak felé pillantok, hogy lássam, megvan-e még a környező világ, mint valami fehér lámpások.
 
A tegnap észrevettem egy bogarat is, az ablaküvegen kívül. Félénken mászott, térképezte a paprikák látható, üvegen túli képét, sehogy se értette, miért nem juthat el hozzájuk. Addig mászott körbe-körbe, araszolva, míg egy, a Hargitáról jött szélroham egyszerűen elsodorta.
 
Legyek, méhek még nem nagyon merészkednek ki a bátortalan tavaszba.
 
De az ablakunk alatti nyírfácska már öltözködik. Kis, semmi leveleket aggat magára, vékonyka ágaival integet, hajladozik, táncol. Igazi menyasszonyka - s eszembe jut Vaszilij Suksin filmje/regénye, a Vörös kányafa, amikor az író főszereplőként, börtönből szabadulva találkozik a rég nem látott nyírfákkal. Szerelmes áhítattal beszél hozzájuk, élet eldurvította, faragott arcán felenged a keménység...
 
- Hát vártatok rám, kedveskéim?
 
A paprikáknak nem is kell jobb példa a méltósághoz. A szemük sarkából is odaláthatnak a mintára, s már csak igazodniuk kell.
 
Paprikaültetvényem (20) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. május 01. vasárnap, 07:45

 

altA beporzóecset fürgén dolgozik: alig jelenik meg egy-egy kinyíló virág, máris ott terem és belekotor a növény szaporító szervébe. Persze, lágy simogatással.
 
Ugyanez a lágy simogatás jellemzi az ablakra vetődő délutáni napsugarakat. Megfigyeltem: lehajtott fővel fogadják ugyan a nyugati ablak fényözönét, de mikor tünedezőben a nap, bizony, kihúzzák magukat s lassan ágaskodni kezdenek a fogyatkozó fény után.
 
De hát ezzel gondolom, nem mondtam semmi újat. Csak már jól ismert, bevett törvényeket ismételgetek, bizonygatok a természeti megfigyelésre alapozva.
 
Tény, hogy nem egy, hanem legalább féltucat paprika csökevény indult már el a növekvés és a kiteljesedés útján. A legnagyobb már is legalább 1 cm hosszú. Szép, büszke példánynak ígérkezik. Ilonka reggelente és délutánonként, alapos megfigyelés után forgatja-igazítja őket a fényhez. Mindenkinek szükséglete szerint...
 
Akkor ez már a kommunizmus, hát nem? Legalább is a paprikaültetvényen.
 
 
Paprikaültetvényem (19) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. április 28. csütörtök, 15:48

 

altSokáig nem találtam a szavakat arra az egyszerű dologra, ami megkoronázza a paprikaültetvény létesítésétől eltelt közel három hónap minden reményét, mozzanatát: egyik paprikavirágom szirmai elhulltak, s az elveszített fehér "szoknyácska" alól most kiviláglik az apró, még alig csak csökevény, de már felismerhető paprikácska.
 
A folyamatlánc tehát majdnem-majdnem bezárult. Ami ezután jön még, az már részletkérdés.
 
A paprikatöveken egyre több lesz a feslő virág, mind több a kis lámpáskákra emlékeztető, duzzatag bimbó. Van hát bámulni valója a madaramnak.
 
A paprikaültetvényre megérkezett a lehető legfinomabb, legvékonyabb nyúlszőr ecset, ami csak létezett a közeli tan- és írószerboltban. Ilonka ezzel végzi el az üvegablakon kívül rekesztett kósza rovarok feladatát: egyik virágról a másikra átviszi a virágport, termővé téve öt szál paprikánk igyekezetét.
 
Közben az aljlevelek elsárgulnak, majd lehullnak, a fejlődés a növények felső régióiban folyamatos: a paprikák csúcsrészén osztódással szaporodó elágazások, újabb levéltövek és virágkezdemények jelennek meg. Gyanakodva nézem, hogy vajon most akkor - bár tudom, hogy nem - talán az égig nőnek?!
 
Paprikaültetvényem (18) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. április 26. kedd, 10:37

alt

Most, hogy két napja az én ablakomban könyökölnek paprikapalántáim, nagy a csend körülöttük.Merthogy ők a császárok. És ismét egymást lefőzni vágyó vetélkedésbe kezdtek. A jobboldali legszélső úgy megugrott, mint a pinty - s ő nyitott másodjára virágot. A többi az már megszokott pompázás lesz az ültetvényen.

Hogy ne legyenek teljesen egyedül, melléjük rendeltem azt a pompás kis szobrot, amit Ágnes húgomtól és élettársától kaptam 2009-ben a születésnapomra, Torontóban. A kanadai jeges búvár (loon) egyik kedvelt ábrázolása az inuit szobrászművészetnek, amely nagy előszeretettel mintázza meg, a legváltozatosabb és legegzotikusabb kőzetekből vagy bálnacsontból kicsiszolva, az őket körülvevő természeti környezet élőlényeit. 

A kis fekete loon csak ámul-bámul a sarokból, felnéz a paprikákra, amitől ők roppant elégedettek és büszkék. Én pedig nyugodtan végezhetem a dolgom, mert a számítógép mellől bármikor könnyedén odalátok.

 
Paprikaültetvényem (17) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. április 23. szombat, 16:55

altKész, kinyílt az első paprikavirág! Jó volt a számítás, amikor azt jósoltuk, hogy húsvétra bekövetkezik a várva várt pillanat. Éppen a feltámadás napján...

Félig-meddig a hóvirágra hasonlít. S meglepődve láttam, hogy egy másik tövön is kifehéredett egy bimbó s rendre mindegyik paprikatő előrukkol a maga virágaival.

Igen ám - töri a fejét Ilonka -, de ha ezek a növények nem látnak idebent rovarokat, amelyek beporozzák őket, hogy lesz az egészből paprika? Azon töri a fejét, hogy szerez egy könnyű, puha, vékony ecsetet, s amit máskor a természet végezne el, azt most mi fogjuk megtenni. A cél érdekében.

Amúgy azt vettók észre, hogy a dolgozószoba ablakába költöztetett két tő fejlődése látványosan megugrott, míg az erkélyen maradt három mintha lemaradt volna kissé. Azt gyanítom, bár ez így lehet akár hülyeség is, hogy megsínylették a szétválást. Mégis csak bolyban indultak, úgy érzik a legjobban magukat, egymás mellett.

S mert nem kerül pénzbe, fogtuk magunkat s összeköltöztettük őket. Most egymás mellett állnak és hunyorognak a lemenő napba. Úgy, ahogy a mellékelt képen (a szöveg elején) látszik...

 
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 3

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 334 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs