Mindig Gagarin, avagy: most akkor hol van az Isten? |
2011. április 12. kedd, 08:59 | |||
Én nem emlékszem Gagarin repülésére, még csak 4 éves voltam akkor. De amióta az eszemet tudom, a fejemben van a neve. Nem volt olyan iskola a hatvanas-hetvenes években, amelyben ne lett volna Gagarin örs. A faliújságokon ott volt a mosolygós képe, fején a fehér sisakkal, rajta: CCCP. Igazi hős volt a szemünkben, aki többek közt azt is bizonyította, amit - ma már tudjuk - a legenda, illetve az SZKP főtitkára, Hruscsov adott a szájába: "Én innen nem látok itt semmiféle istent."
Számomra ez nagyon fontos volt, lévén az én drága nagymamám pont az ellenkezőjét állította. Igaz, az akkori világból bőszen áradt az ateizmus, de azért semmi se volt biztos, már ekkor sem. És hát nagyanyám sokkal nagyobb tekintély volt számomra, mint a rádió. (Nekünk még csak az volt akkoriban.)
Amikor 8 évvel később, 1969-ben az Apolló leszállt a Holdon, nagyanyámmal a padláson voltunk és kukoricát morzsoltunk. A korlátra akasztva lógott a Sokol rádió (a laposelem szigszalaggal ráerősírve), és közvetítette a Holdraszállást. Ekkor már 12 éves voltam, felvilágosult, dacos ateista, ám nagyanyámnak még mindig meglehetős tekintélye volt előttem. Miközben a kukoricacsutkák kupacát gyarapítottuk, egyfolytában ezt hajtogatta: "El ne hidd, kisunokám, el ne hidd! Nincs ott fönt semmi, csak az Isten és az angyalok. Csak kitalálják ezt az egészet."
Ott egyensúlyoztam a sötét középkor és a felvilágosodás határmezsgyéjén, nagyanyám mantrája festette alá a lelkesült hangú közvetítést, sose fejeltem el.
Persze akkor nekem már az űr és az űrhajó a nagy utazást, az igazi felfedezéseket és természetesen a scifit jelentette: Asimovot, Clark-ot, később Lemet, istennek ebben a világban már nem volt semmi helye.
De Gagarin repülésekor még rezgett a léc. Nemcsak azért, mert sokkal kisebb voltam és ezzel arányban nagyanyám tekintélye sokkal nagyobb volt, hanem mert még senki nem járt ott… Gagarin fölrepült oda, ahol az elmúlt évezredekben az isten lakott, és nem volt ott senki.
A nagyanyám-féle egyszerű emberek millióinak – nagyanyámat kivéve – Gagarin útjával jött el a felvilágosodás kora. Nem tudtak ők semmit sem Kopernikuszról, Giordano Brunóról, Galilleiről és társaikról. Beszélhettek ezek akármit és akármennyit, még a nevüket sem ismerték. De Gagarinét igen! És megértették, hogy Gagarin fölrepült az űrbe és nem talált ott senkit. 1961 április 12-én a régi világ véget ért, és európaiak százezrei számára ekkor fejeződött be a középkor. Nincs isten! – sugallta a korabeli média. Nincs – gondolták sokan. Legalább is ott nincs…
|
Hozzászólások